Szolnokon közvetlen a Lidl Áruház bejárata előtt, egy 20 év körüli, barna bőrű, életerős fiatalember kéregetett. Amúgy sem voltam jó hangulatban, meg éppen előtte olvastam, hogy Miskolcon meg a Balatonnál mennyi betöltetlen munkahely van, még iskolázatlanoknak is. Ez meg pofátlanul itt kéreget. Megkérdeztem tőle: hogy van ehhez képe, miért nem megy el dolgozni? Válaszul cinikusan, torzan vigyorgott, s a baj az, hogy többnyire látom, hogy ki, mit gondol, itt is…! Mondtam neki, leszakadna a pofámról a bőr, ha itt pumpolnám a nyugdíjasokat, meg a kisgyerekeseket, mikor odébb tudna rakni zsákokat is. Ez az élősködő pedig csak szakadatlan vigyorgott a képembe. Csaknem felrobbantam a méregtől. Közben férjem – aki mindig ilyen lelki segítő alkat… – mondta, ha most megkarcolja „hálából” a kocsinkat, arról én tehetek. Na ja, azt szeretném látni, akkor a rendőrségnek dolga lesz, arról tenni fogok! Kifelé annyi változott, hogy cinikusan röhögve 5 méterrel odébb ment. Emberek, ne adjunk ilyeneknek semmit se, menjenek el dolgozni. Nekik is szabad! Pável Márta 2016.06.28.