Nyilvánvaló társadalmi igazságtalanságok, anomáliák Most világosan kiderült, melyek a létfontosságú foglalkozások, és melyek nem, nézzük meg egy kicsit alaposabban a dolgokat. A koronavírus kapcsán mindenkinek világossá kellett lennie, hogy melyek azok a foglalkozások, szakmák, amik katasztrófahelyzetben is jövedelmezőek, kellenek, megállják a helyüket, s továbbra is lehet velük pénzt keresni, s nem bocsátják el Önöket. Sőt bizonyos szakmáknál az eddiginél is nagyobb szükség van Önökre. Gyalázat, hogy ezekben a szakmákban, amelyekhez többet kell tanulni, egyaránt igényelnek nehéz szellemi és testi munkát, mindig hiány van. Míg évekig való tanulást, szellemiséget, racionalitást nem igénylő szakmáknál meg ölik egymást a helyekért. Igaz, nem lehet mindenki orvos, ápolónő, gyógyszerész, gyógyszertári szakdolgozó, laboros, mentős, ételszállító, kamionos, bolti eladó, hentes, pék stb. De azon is el kéne gondolkozni, hogy miért ezek azok a szakmák, amik megállták a helyüket, s a válasz egyszerű: alapvető létszükségletet látnak el. Igaz, ezek nehéz munkák és nem is fizetik őket túl. Most főleg azok sírnak, hogy nincs bevételük, akik eddig százezreket kerestek havonta, mondjuk egy mulatós zenész, más haknizók, focisták, profi sportolók stb. S akinek egész évben annyi volt, mint egy focistának egy hónapban, az továbbra sem sír, nem is kunyerál, hanem dolgozik a többiért. Ha van a szórakoztatásra, profi sportra kereslet, tegyék, de ha nincs, akkor ezentúl arra is gondolni kell, feltétlen tegyenek félre, hogy tudják, mennyi az elég, és legyen más pénzkereseti megoldásuk is. (Páran már felébredtek és más foglalkozást is beiktattak az életükbe.) Úgy tűnik, eddig ez nem volt általános, még csak félre se tettek, s most siránkoznak, hogy kétkezi munkát kell végezni. Ja, ilyen az élet, valahogyan nem tudom őket sajnálni. Ha baj van, az emberek először a szórakozást iktatják ki, mert enni szeretnének. Azt gondoljuk, hogy jó, kell a szórakozás is, meg kellenek az énekesek is, habár tán túl sokan vannak (ahogyan sok más foglalkozás is…) egy ilyen kicsi országhoz. De nem akarunk senkit sem bántani, de mindenkinek a figyelmébe ajánljuk, hogy próbáljon meg több lábon állni, ahogy eddig is ezt ajánlottam. Jó, ha mindenkinek több szakmája is van, mobil lehet. Legyen egy olyan szakmájuk is, amit – ha beüt a krach – elő tudnak venni. Ne kelljen azt hallani, hogy egy színésznő többször siránkozik a médiában, hogy ő nyomorult árufeltöltőnek megy – s aki egész életében azt teszi… —, meg takarítani akar stb. Nekem három pénzkeresős és egy „nem fizetős” szakmám van. Így, köszönöm szépen, megvagyok, és okkal ajánlom mindenkinek, sokféle megoldás kell. Ezt most végleg meg kellene tanulni. Ha felszabadul minden, nehogy ott folytassák, ahol abbahagyták, és nem tanultak semmit az esetből. Aztán ott vannak a számítógéppel dolgozó irodai munkások, akiket home office dolgoztatják, de nagy részüket csökkentett munkaidőben, vagy kevesebb bérért. Láthatjuk, ezek a dolgok sem annyira stabilak, hogy hosszú távon nem olyan erős a rendszer, ne legyen kisebb létszámra szükség. Mostantól fogva nagyon el kell gondolkozni a szakmaválasztásról, most, míg nem késő, míg csak figyelmeztetésnek fogható fel, ami történt. Az AQUILA Párt nagyon erősen megfontolásra ajánlja a társadalmi fizetéseket, amik erősen igazságtalanok. Különösen a mai világban, nagyon erősen elhúzott az egyik réteg a másiktól, és a havi 10-30x-os fizetésért – nagyon kevés, minimális kivétellel – senki sem bír megdolgozni. Nem tudom sajnálni, és nem is kell sajnáltatni magukat /a kiesés miatt/, hogy ha valaki addig a focipályán futkározva több millió forintot kapott, és az egészségügyi dolgozó – akiktől az életünk függ – meg szakdolgozóként jó esetben hazavisz nettó 200 000 Ft-ot. Szerintünk ez gyalázat. Éjjel-nappal dolgozó befertőződött orvosok, ápolók a pelenkákat cserélik, és nem mutogatta magát sehol, viszont most kétszeresen-háromszorosan annyi szükség van rájuk. Mélyen el kell gondolkozni az egész társadalomnak, politikusoknak, hogy kezdjük elölről. Nem kellene félni, sem mohónak lenni, társadalmai hasznosság szerint kellene megállapítani a fizetéseket. Nem tapsolgatni kell az egészségügyieket, és közben nyomorogni hagyni őket, tapsolják meg a focistákat, a sportolókat stb. és fizessék meg azokat, akik nélkül nem megy az élet. Meg kell nézni, – és szerintem - vannak szakmák, amik messze túl vannak árazva, pl. profi sport, politikus, menedzserek, különböző hivatalokban üldögélő pártoknak a képviselői, amik csak pénzszivattyúk, ezeket mind le kéne vinni. Az alapszabályunkban részletesen le van írva, kinek mennyit adnánk. Az AQUILA Párt mindig is szorgalmazta, hogy valahogy a fizetések a minimálbérhez legyenek kötve mindenütt, az önkormányzatokban, parlamentben stb., ők pedig gátlástalanul emelik a fizetésüket, a nyugdíjas és a nagy magyar átlag meg nézheti, hogy mennek fel az árak - tehetősek miatt is, mert van kereslet - a minimálbér figyelembevétele nélkül. Nem beszélve arról, hogy a nyugdíjasok helyzete ezzel a 13. havi nyugdíjjal nincs megoldva, az árak az egekben vannak, a nyugdíjasok meg örüljenek, hogy ha több részletben, évek alatt – ha megélik – visszakapják azt, amit a Gyurcsányék elvettek tőlük, ez szánalmas. Tudjuk, nagyon sok mindenre ment pénz, nagyon sok mindent kompenzált a Kormány, a fizetéseket kiegészítette stb. Igen, valóban segítettek, de most kellene igazságosan rendezni a béreket. A NYUGDÍJASOTTHONOKBAN elég sok nyugdíjas „esett el”, belegondolni is rossz, hogy gyűjtőházai lettek a járványnak. /Részemről soha nem mennék be, de ez privát véleményem./ Viszont azokról nem szólnak a statisztikák, akik ezekben az otthonokban ezalatt haltak meg, és nem fertőződtek, hanem lelki, bezártsági, rossz ellátás, rossz ételek, szeretet hiánya miatt. Konkrét esetet is tudok, biztosan sokkal több is van. Úgy érzem, ennek megint egy nagy tanulsága van, végig kellene gondolni a bajok forrását, amikor összegyűjtenek egy korosztályt egy helyre. Valami más szociális, társadalmi megoldás kellene, lennének ötleteink. Pár dolgot említettünk, de sokkal több van, amit végig kellene gondolni, újragondolni, mert nem folytathatjuk ugyanott, ugyanúgy, ahogyan abbahagytuk. Ne adjunk a sorsnak esélyt arra, hogy a figyelmeztetés után belemenjünk a pusztulásba, és még rosszabb legyen minden, mint előtte volt. Közben egy kis derű, de igaz Helyzetkép; koronavírus, zárlat, gyerekek otthon tanulnak stb. Dolgozatírás, sokszor – akár szép ez, akár nem – besegít a szülő is, főleg hogy sok helyen alig tanítanak, csak feladják, mit olvasson el. A napokban beszélgettem szülőkkel, és nagyon jót kellett nevetnem. Egyik azt mondja, képzeld (gimnáziumi magyartanár az illető) a gyerekemnek a François Villon dolgozatomra a gimista tanárnő 3-ast adott (!). Nekem, aki imádtam Villont, és még ki is irodalmaztam a dogát. -! (Nagyon jó kedvem kerekedett.) Kérdeztem, miért nem kérdeztél rá, mi baja vele: Azt nem lehet, hogy képzeled, ennyit adott rá és kész. Mint egy jó sztorit elmesélem egy másik szülőnek (aki angoltanár), ő nem kacagott, hanem azt mondta, ja, én is 4-est kaptam. Elkerekedett a szemem, Te miért? Hát én is besegítettem a gyereknek, és az hagyd el, én – angoltanár létemre – 4-est kaptam a fordításomra. Most menjek oda és reklamáljak? Lebuknánk – habár megérné, hogy elgondolkozzon… —, de nem lehet megközelíteni sem őket. Beszéltem a gyerekekkel is. Ők is azt mondják, olyan jegyet kapnak, amilyet akar adni a tanár. Ha internetről dolgozik, az baj, ha példatárból, az baj, ha véletlenül küld valamit a tanár, és azt használja fel, akkor az a baja. Sokaknál már pontszámra megy a dolog, és a tanárt ez nem érdekli. Legalább magyarázná el, de az iskolában sem volt rá képes, hogy megértesse, mit akar…, most meg… erre végleg képtelen. Sok hasonlót hallok, s ez a része már nem vicces. Augusztus 20-ai tűzijáték Az Aquila Párt véleménye (MTI közlemény) Tudom, kell a népnek a cirkusz, de ha lehet olcsóbban, akkor úgy kellene véghez vinni. Ha durranó tűzijátékok helyett fény- és hangjáték lenne, ilyen van a piramisoknál is, és nagyon szép. Most, amikor sok kiadása volt az országnak, kár erre ennyi pénzt kidobni, mikor ugyanolyan élmény lehetne, de nem durrogtatva, hanem kulturált zenével, gyönyörű, akár hosszabb fényjátékokkal. Talán az állatok is jobban örülnének, nem mennének világgá, és sokkal olcsóbb és nívósabb is lehetne. 2020.05.21. Varga Péterné AQP elnök