A cikk írója Pável Márta, katolikus hittanár.

Elkeserítő, amit láthatunk, hogy 10 év alatt a római katolikusok száma 37,15 %-ról 27,5%-ra csökkent. Ki ezért a felelős?  

Rögtön az elképesztő és sajnálatos tények ismertetésével kezdeném.

Az első ábra 2011-es felmérés! (Nagyobb képhez kattintson a térképre!)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarország_népességének_vallási_megoszlása

A sorok a 2022-es népszámlálási eredmények alapján vannak rendezve.

A két táblázat mindent elmond, nekem már csak a helyzet okain való gondolkodás, és a kérdések felvetése marad.

Ezt a tényt, okait korrekten nagyon nehéz megválaszolni egy rövid cikkben, de ha nem szakember módjára, hanem józan paraszti ésszel gondolkodunk, akkor is tudhatjuk, hogy a felelős nem egy személy.

Itt különböző negatív dolgok összecsengése van. Nehéz megtalálni, hol lehet a törzsi ok, hogy honnan kezdjem, mert ez olyan, mint egy ér, ami folyóvá duzzadt.

Az egyik ok (lehet) a szülők vallástalanodása, ami már a gyerekekre is kihatott. A szülőket kevésbé, vagy sehogyan sem nevelték hívővé - az utóbbi 50-70 évben -, ennek oka az ő szüleiket ért atrocitások, agymosások, tiltások, amik a kommunista időkből (is) származnak. Plusz, amikor divatba jött a liberalizmus, a materializmus stb., akkor különböző istenellenes dolgokat sugalltak. Ennek most érik be a hatása. De ez így nagyon egyszerű volna, nem csak erről van szó, mert ez a dolgok közepe.

Lényegesebb az egyházak silánysága, elistentelenedése, rossz példamutatása stb. Különösen fáj nekem, hogy a katolikus egyházat is ide kell sorolnom. Nem szándékom most felsorolni, mit nem és mit kellett volna, de nem teszik meg, viszont az egyetlent, amit kellene az, hogy kizárólag Krisztust hirdessék, Istent adják az életükkel is. Ezzel ellentétben szinte minden napra jut egy botrány, most pl. azt lehet olvasni, hogy milyen bulit csinált a pap a plébánián, s egy prostituált meghívottal mi lett... Mi ez, ha nem sátáni viselkedés?! Így kell szétzúzni Isten egyházát, így kell elapasztani a hívőket. Ez több mint gyomorforgató. Ha ezt megengedik maguknak - pedig tudhatták, hogy kiderül -, akkor miről is beszélünk?

Magam is nagyon sok negatív tapasztalattal vagyok az egyházban megéltek miatt. Krisztus egyháza - az igazi ősegyháza - mellett kiállunk, mert Isten tettét senki sem rombolhatja szét, mert az Úr nem hagyja, így más módon, új formában/szerkezetben támaszt hívőket, akik tovább viszik a megváltás felé vezető úton az embereket. Akár belátják, akár nem, akkor is tény maradt Krisztus = Isten, mert Nélküle nem működhet az életünk, ez olyan lenne, mintha elzárnák a tüdő elől a levegőt, és azzal a kevéssel fuldokolnának, ami benne maradt. Márpedig a világ túlnyomó része fuldoklik! (Így pótcselekvéseket keres, ami egyre lejjebb viszi őket.)

Sorban haladva, most tekinthetünk a társadalom egészére, ahol szintén pozícióba kerültek az istentelen elemek. Itt pl. a tanárok hibájáról is említést teszek. Az iskolákban is nagyrészt (arányosan a lakossági vallásossági szinttel) istentelen tanárok vannak, és a társadalom összetételének megfelelően olyan ideológiával tanítanak, amit az uralkodó réteg elvár tőlük. Hittanárként látom, hogy gyerekek úgy kerülnek ki az iskolából, hogy a nemzetről, nemzettudatról, Istenről, hazaszeretetről semmi pozitívat nem kaptak, sőt abszolút negatívan állnak hozzá a tanítványok is. Beléjük nevelték, hogy ez ósdi dolog, nem divat, stb. A tanárok sem tették meg azt, ami megtartana egy népet. Az utóbbi 50 évben nem volt kritérium, hogy olyan tanárokat neveljenek, akik erre is tanítanak, sőt... az utcára viszik őket hőbörögni, gyalázkodni, trágárkodni.

Hittanítás, hitátadás csődje. A hitoktatók, hittanárok, papok stb. nagyon sokat tettek a hitetlenségért, a szeretetlenségért, az Isten iránti hűség devalválásáért. Alig van köztük olyan, akihez beadtam volna az unokáimat. Részemről nem engedtem volna meg, hogy az én unokáimat rajtam kívül más tanítsa, mert ismerem a színvonalat, ismerem azt, hogy törik össze az emberek hitét. (Pl. egyik tanítványom elment egy szerzetesrendhez gimisnek, visszatért úgy, hogy elment a hite.) Lehet azt gondolni, hogy beképzelt vagyok - és tudom, már nem lehet megkérdezni Keszthelyi Ferenc püspök Úrtól, hogy mit mondott. De ő azt mondta, amikor a Hitoktatási Bizottság feje volt, hogy az általa ismertek közül a legjobb hittanár én vagyok -. Erre alapozva mertem azt gondolni, hogy jól meg fogom tanítani őket. A szabad akarat működik, és lehet, hogy beléjük vertem az Isten létét, de a világ, a hormonok, meg ki tudja még milyen hatás lesz bármelyik tanítványnál, ami kiütheti, tehát ez sem százszázalékos siker. Mégis ez jobb, mintha eleve rosszul tanítottuk volna. Sajnos sok szülő csak divatból, vagy sznobságból íratja be gyerekét egyházi iskolába, ami vagy bejön, vagy nem.

Hogy lehet rosszul tanítani a hittant, és hogyan kellene jól tenni? Számtalan módja van. Rossz példamutatással, gyerekek / fiatalok nagyon érzékenyek a hazugságra, rögtön lebuknak előttük, és már mennek is el. Fontos az őszinteség és következetesség. Megfigyeltem, hogy ha 10 éves korukban mondtam valamit, azt 40 éves korukban is számonkérik (mivel a csoport maradéka kb. 35 éve van együtt...), tehát ha beléjük vertünk valamit (s elhiszik), és utána, ha nem vagyunk önmagunkhoz sem hűségesek, hanem váltogatjuk a nézeteinket, akkor ott vége van, főleg a tinédzsereknél. Az őszinteség és korrektség nagyon-nagyon fontos a gyerekeknek, a példamutatás és a farizeus mentes viselkedés. Több dolog van még ezen kívül is (pl. jó pedagógiai stílus, humor, szeretet stb.) amivel meg lehet fogni a gyerekeket/tinédzsereket, a legértelmesebbeket (belőlük lesz a legjobb hivő!) Valós istenhittel és jó pedagógiai érzékkel bármit meg lehet értetni, Isten igazságának meg lehet őket fogni.

Még - de ez már a legdurvább – úgy is el lehet rontani a gyereket, hogy pl. hittanóra helyett röplabdáznak, vagy kirándulnak, vagy gitározgatnak, tehát a könnyebbik végét fogják meg. A többség meg sem meri tenni (vagy nem is képesek rá) - pedig tapasztalatból tudom, a fiatalok erre vevők -, hogy ismertessék velük a földi létünk okát, hogyan lehet üdvözülni, hogy lehet élő istenkapcsolatuk, mit kell érte tenni, hogy kell élni, hogy be kell tartani az isteni parancsok mindegyikét, nemcsak azt, ami tetszik stb. A fiatalokat lehet misztikussá is nevelni - persze ekkor már sok „okoska” hitetlen, vagy farizeusi módon hívő szülő minősít, retteg(??) és kiveszi a gyereket -, de a fiatalok fogékonyak rá, és egészen magas szintű emberek lesznek. Igaz, hogy a papok egy része megvádolt azzal, hogy elitet képzek. De ha az Isten lelke van mindenkiben, miért ne ébreszteném fel, főleg, ha meg is tudom tenni? Rámutatni tetteink következményére, ami felemel vagy lesüllyeszt, aminek következményei vannak. Bemutatni mi az, hogyan tudom tenni, ami felemel. Meg kell változtatnom a felfogásomat (mindezt meditáló gyakorlatokkal, példákkal illusztrálni), hogy nem lehetek a világ, az anyag és a fogyasztás rabszolgája, hanem szabad vagyok, egy magas szintű ember vagyok stb. Sajnos ezt az egyház nem ismeri el, nincs is misztikusan képzett papsága. De az embereknél erre igény van, pont ezért alakul ki annyi szekta, ezért alakul ki annyi ezoterikus és mindenféle csoport, amit csak el lehet képzelni, mert az emberek keresnek, és fizetnek. Viszont ahol fizetnek, ott nem lesznek szigorúak, nem Istent beszélik - Őt nem lehet pénzért árulni... - , mi pedig szigorúak vagyunk, és azt akarjuk - akár tetszik, akár nem -, amit Isten „mond”, akar! Persze ezzel sem sokkal gyarapíthatnánk a hívők számát - csak a fényességét, pozitív milyenségét növelhetnénk - mert sok piskóta ember van, akinek nem való a mélység, különböző okokra hivatkozva elmegy, keres egy könnyebbet, de ez egy másik dolog.

A jelenlegi pápa irányvonala sem segíti a keresztények számának növelését. Igaz, a hitetleneknek, meg a liberálisoknak és a megtéveszthető keresztényeknek tetszik. Persze, mert szerintem a tevékenysége kapcsán lebontódik az igaz Krisztusban való hít! Krisztust sokszor nem is emlegetik, a Szűzanyát, szenteket sem, a lisszaboni ifjúsági találkozó sokak véleménye szerint Krisztus nélkül zajlott le a közelmúltban. Sok pap, meg egyházból élő világi azt mondja az állása megtartása végett (vagy nem jut el a helyzet valós értékelése az agyáig), amit a pápa akar. /A hierarchikus engedelmesség kötelező./ Ez – szerintem - krisztusilag nem engedhető meg, mert amelyik pap félti az állását, és Isten elárulása révén is ott akar maradni, ebbe sajnos megsüllyed. Viszont, ha ellenáll, akkor meg az ország perifériáján kaphat helyet, vagy kiutálják..., nagyon nehéz a helyzetük. Nagy reformok kellenének felűről lefelé, valóban önmagukat semmibe véve, csakis Isten ügyét kellene szolgálni, és az embereket Isten felé terelni. De nem ez megy! A kinyilatkoztatás tényét közölve olyan fogalmakat kéne használni, amik nem unalmasak, olyan prédikációkat kéne tartani, amelyek újszerűek, felrázóak, de mégsem fenyegetőek, és sokszor kell, hogy reményt is adjon. Nem focimeccsekről, politikáról és fals teológiai képekről kéne prédikálni, mert nagyon sok hiba van a prédikációkban, hanem mélyen megélni Istent. Azt mondani, amit a Szentlélek sugall…, misztikusnak kéne lenni. Higgyék el, ha valaki misztikus, nincs szüksége szexre, italra, kábítószerre, pótcselekvésekre, mert ezzel mindent megkap, sőt! A nem megfelelő papokat el kell bocsátani, a nőknek több lehetőséget adni, és szigorú követelményekkel kell előállni istenszeretet, teológiai, tudásbéli, erkölcsi, emberi szinten, és misztikussági hajlamnak is meg kellene lenni. Mindjárt más lenne a helyzet.

Nagyon sok baj és hiányosság van, nagyon sok oka van ennek, hogy kevés keresztény, kevés katolikus van.

Az okokat még hosszasan sorolhatnám, de nem sok értelme van, ameddig megoldást nem mondok, a megoldást pedig a fentiekben közölteken kívül /rengeteg más is lehet/ abban látom, hogy csakis olyan hitoktatókat, hittanárokat, papokat kéne az emberek közé engedni tanítani, akik valóban Istent tanítják, és tudnak tanítani, vonzzák a gyerekeket. Pl. olyan pap prédikáljon, aki tud, ha nem tud, akkor adja át egy tehetséges, teológiailag képzett akár civilnek/nőnek(!) is a lehetőséget. Nem az a lényeg, ki teszi, hanem az, hogy Istenhez közelebb vigye az embereket, akiket hitbélileg nem kinyírni kéne, hanem hívogatni.

Megoldásként a papok magatartását is sokban meg kéne változtatni. Mégpedig úgy, hogy „leereszkedik” a nép közé (sajnálatos, hogy ezt írni kell...), pl. ha egy papot, hát még ha nem is az, hanem csak diakónus (már átvette a rettenetes stílust), meghívják például egy magántemplomba, egy rendezvényre, s ötször hívták meg, és egyszer sem ment el, akkor itt a vége, most már nem hívják. Magáért beszél, akar-e kapcsolatot, valamit. Nem akar. Azt mondják, azt szajkózza, aki akar valamit, menjen oda. Miért is? Tolják oda a templomot? Nem fogják, mert nem is akarják. Neki szolgálni kellene, neki kellene menni az emberekhez, nem kinyomott pocakkal nézegetni, jön-e valaki?

Ez így nem működik, Isten összes szolgájának le kéne ereszkednie onnan, ahova fel sem kellett volna mennie. Tehát az emberek közé kéne menni, kedvesen vonzóvá tenni a hitünket a viselkedéssel, a példamutatással is. Nem ez megy, hanem megbotránkoztatnak az életükkel, vagy szexuális ügyeikkel, vagy pökhendiségükkel. Mit képzel egy Isten szolgája magáról?! Neki Istentől jóságot, szeretetet és megértést tükröző emberének kéne lennie, világítania kellene a világban. Ekkor még az öregebb embereket is meg tudná szólítani, meg a középkorúakat is, meg mindenkit, mert az emberek ki vannak éhezve Istenre, mert az emberek nyomorultak. Az embereket ez a nagy materialista megközelítés lelkileg is kisemmizetté tette, nézzék meg a szemeiket, nézzék meg az elkeseredésüket, a sok öngyilkost stb. Nem mondom, hogy nincs igazi jó pap. Van, csak nagyon kevés. Míg rossz példát mutató papok vannak, és a média csak ezt sugallja, addig a fiatalok nem is akarnak papnak menni, ki akarna ilyennek menni?

Végezetül, a fejétől bűzlik a hal. Ferenc pápa nekem /és nagyon sok egyházinak sem/ nem elfogadható. Vannak megtévesztő szövegei, amit a néphez intéz - akinek a többsége már teológiailag lebutított, nem is veszi észre a csúsztatásokat -, és sok világi egyházi előadó, és rossz képességű pap is ebből él, ezért tud megélni még mindig, s nem kell elmenniük kapálni.

Nem vagyok egyedül a véleményemmel, azt gondolom, hogy Ferenc pápa életében, beszédeiben Krisztus nem elég sokszor van jelen - sőt van, hogy nincs is... -, Oltáriszentség tisztelete nekem hiányos, szentekről, szentségekről nem is beszélve... Naphosszat sorolhatnám, hogy mi az, ami taszít. Úgy érzem, hogy ez csak önmegvalósító politika, Isten ügyének árulása. Rendet kéne tenni, de ehhez belülről való ösztönzés kellene, amihez Istenre hallgató vezetőnek kéne lenni, de ilyen nincs benne. Ismétlem, szigorú isteni parancsok mentén meg kéne szanálni a papságot, és ki kéne terjeszteni a nőkre is a szolgálat egy részét, prédikáció, áldoztatás, temetés, stb. Fontos lenne minél több misztikust képezni (tudom, ez kegyelem is, hogy ki az, de aki az, eddig azt sem engedték működni...), és őket kellene az emberek közé tanításra, prédikációra engedni, megváltozna a helyzet, megváltozna a világ. Tudom, a földi hatalmasságok pont ezt nem akarnák, de gondoljuk végig, kiért van a hívő ember: Istenért vagy a világ hatalmaskodóiért? Tudom, ha a földi viszonyokat nézem, hogy ez egy hiú ábránd, de ha a csoportomban meg tudom tenni, menne másnak is.

Nem tudom hány százalék lehet az idős hívők aránya, 30-50% biztos van. Halandó az ember, ha ők elfogynak, akkor mi lesz, ki tartja el az egyházat? Ki tartja el a papokat, ki tartja el az egészet, az iskolákat, a kórházakat, a szociális otthonokat. Nemcsak az isteni megtestesülés, üdvösségre való hívás hirdetését akadályozzák, hanem saját maguk alatt is égetik fel a talajt. Sürgősen, utolsó utáni percben vagyunk, most kellene rendet tenni, de a pápa nem erre törekszik. Pont az ellenkezőjére, felhígítani, összekeverni a vallásokat, világegyházat létrehozni (feltételezem ők lennének a feje...) Ez egy szörnyű gondolat, olyan lenne, mint a gyümölcsleves összeöntve a gulyáslevessel és kocsonyával, igaz, leves mindegyik. Hányadék lenne, ez is, az is. Az ember sokféle, a vallása is az, meg kell hagyni abban, ami őt tovább viszi. Úgy látom, az emberiség az erkölcseiben, az egyház a fenti dolgaiban is túl megy a józan határon, remélem Isten valahogy megsegít minket, és valaki segítséget küld/beavatkozik, mert ha nem, pusztulni fogunk.

Avilai Szt. Teréz, Alapítások könyve, XI fej. „A legkisebb dolognak is mérhetetlen az értéke, ha Isten iránti szeretetből tesszük; nem volna szabad még egy tekintetet sem vetnünk erre, vagy arra, nővéreim, hacsak nem ebből az okból, s azért, hogy az Ő kedvében járjunk.”