Több millió embert érint az, amiről az alábbiakban írok. Most éppen nem tudom, melyik a jó szó; hogy roma vagy cigány, mert hol ezért, hol azért sértődnek meg, de maradjunk a cigány szónál. Rögtön az elején leszögezem: SENKIT SEM AKAROK BÁNTANI, MAXIMÁLIS SEGÍTŐKÉSZSÉGGEL ÍROM A SORAIMAT. Tudom, darázsfészekbe nyúlok, és lehet, hogy fenyegetéseket is kapok, de sajnos ez a jellemző. Aki gyenge, aki változtatni nem akar, akit fel akarunk rázni a tespedéséből, az többnyire ütni akar, nem együttműködni. Nem fogok a liberálisok elkenésébe beállni, sem holmi félelemből nem kimondani azt, amit igazságnak vélek. Hallgattassék meg a mi felünk is, mi, magyarok is ebben az országban élünk – mi sokat tanultunk és még többet dolgozunk, adózunk is, hogy pl. a segélyeket is lehessen miből fizetni… ‒, így minimum ugyanannyi jogunk van nyílt véleményt elmondani, mint bárkinek, pl. a cigányoknak, csak mi nem megyünk neki a másiknak késsel, dorongokkal a véleményük miatt. Ez az írás megdöbbentő, elkeserítő. 1. osztály félévi értékelése (2008/09) Az osztályomba járó gyerekek túlnyomó többsége kritikán aluli képességekkel és szülői háttérrel rendelkezik. Mindössze négyen vannak, akik megfelelő családi háttérrel rendelkeznek. Szaguk alapján - nem félek kimondani - magamban büdösekre és illatosokra osztom az osztályt. Ha szóvá teszem a szülőknek, hogy a gyerekük mosdatlanul jön iskolába, ordibálnak, fenyegetőznek Mi köze hozzája, magának az a dolga, hogy megtaniccsa! Vannak, akiknek a kezén hétfőn még ott van a pénteki vízfesték nyoma. Volt, akinek a ruháján és a hajában hetekig ott volt az ételmaradék. Már pedig nem fogom hagyni, hogy büdösen, koszosan járjanak az osztályomba! (Megjegyzés: Van, akinek retkes a bőre, és gyakori a tetvesedés az iskolában.) A gyerekek követelőzők, akaratosak, hangosak, türelmetlenek, irigyek, koszosak, mosdatlanok. Vannak közöttük, akik éheznek, és ez számukra fizikai fájdalmat okoz. Az az igazság, hogy többek szüleit kiskorúak veszélyeztetése miatt fel kellene jelentenünk. Egyelőre nem tettük, mert bizonyítani is kellene, és ki tudja, mi lenne a következménye. A minap este felhívott otthon mobilion az egyik gyerek családja és megfenyegetett. Ez az egész nemcsak az állam hibája, hanem minden ember egyéni felelőssége is. Mindenkinek kötelező lenne a saját gyerekéért mindent megtenni, és annyit szülni, amennyit tisztességgel el tud látni, felnevelni. Minden gyereknek joga van a rendes családhoz, környezethez, ezt a szülőknek meg is kell teremteni, nem a segítőket (tanárokat, szociális munkásokat stb.) fenyegetni és nem együttműködni. Sajnos az élet olyan, hogy minden percért meg kell harcolni, és csak az győz, aki tesz is érte. (Tudom, vannak bűnözök, akik munka nélkül jól élnek mások kifosztásából stb., de most ne az emberiség aljával foglalkozzunk, hanem a szegényekkel.) A szegény, aki lehet vidéki paraszt ember vagy munkanélküli, lehet cigány, stb. DE ők nem azonos fogalmat jelentenek a bűnözővel. Őket meg kellene tanítani élni, meg kell tanítani „halászni”. Beer Miklós püspök úr meghirdette, hogy juttassunk a szegényeknek földet. (Amint olvasom, nincs tömeges jelentkezés az ötletére, nem is csodálkozom rajta.) Jó és humánus a kezdeményezés, csak szerintem kissé naiv. Elégséges motiváció nélkül nem fog menni. Alaposan, hosszas munkával, a bizalom megteremtésével elő kellene készíteni egy ilyen akciót. Akik adnának, azok is szegények (a gazdagoknak tömegesen erre a felhívásra nem lesz nyitva fülük), csak úgy nem adják oda ‒ nekik is érték a föld, még ha parlagon is van…‒, hanem azt kellene szorgalmazni: adják ki felesbe a dolgozni vágyóknak. Ez jobban tetsző lehetne a tulajdonosoknak is, valamint a keresztény felebaráti szeretet jegyében segítenének egymáson. Lehet, hogy ők, akik parlagon heverő földekkel bírnak, öregek, tehetetlenek, azért nem művelik, de nekik mégis érték, és nem akarnak megválni tőle, de jól jönne nekik is egy kis friss zöldség és gyümölcs. A kettő együtt kellene, hogy működjön. Igen, valóban sok föld van, amit nem művelnek, amin nyakig ér a gaz. Ismétlem, megértem a Püspök úr ötletét; adják oda annak, aki megművelné, eddig logikus lenne. Csakhogy itt nem a logika működik. Számításba kellene venni: pl. a depresszív tehetetlenséget, az önbizalom hiányát, a lustaság jelenlétét, a pénz olyan hiányát, hogy a faluból sem tud már kimenni stb. Így erre a felhívásra nem várható tömeges jelentkezés, mert az emberek nagy része, még ha szegény is, jobban szereti a telefont nyomkodni, mint kapálni vagy izzadva dolgozni a földeken. Elsatnyult a nép, ami igen veszélyes a jövőnket illetőleg, ha van még jövő, mert ebben sem vagyok biztos! Túl késő, vagy az utolsó órákban vagyunk a változtatásra. Vissza a cikk eredeti témájához. Sokszor leírtam már, mit lehetne, mit kellene tenni ahhoz, hogy ez a NAGY SZEGÉNYSÉGI helyzet megváltozzon. Abba kellene hagyni az ország kifosztását, és a pénzeket hathatósan ‒ nem elcsalva ‒ a felzárkóztatásra, munkahelyek teremtésére, az oktatás javítására, a szakképzés kötelezővé tételére is kellene fordítani. A nevelésből már vagy 50 éve kimaradt az adok-kapok olyan viszonylata, hogy addig nem tudok elvenni valahonnan bármit is, míg oda nem tettem valamit. Ma a többség csak kapni akar és követelőzik, s ha tanulást, teljesítményt kívánnánk cserébe, fenyegetőzni kezd, vagy külföldre futkos panaszkodni. (Az ilyeneket nem kellene visszaengedni az országba, ha annyira rossz itt, el lehet menni, kívül tágasabb.) Nos, ez így, ahogyan ma van, láthatóan NEM MŰKÖDIK! Úgy érem, nincsen meg az elégséges politikai, gazdasági, erkölcsi akarat egyik oldalon sem. Pedig határozott, elvágólagos döntések, rendelkezések nélkül, bűnösök, csalók bujtatásával ez az egész egyre tragikusabb lesz. Már így is több millió embert érint a szegénység az országunkban, ez nem csökken csak úgy magától. Sürgősen tenni kell. Pável Márta 2016.07.25.