Elemző gondolataim támadtak, miután ma reggel kaptam egy iszlám művészeti képsorozatot, és megdöbbentő az a sok gyönyörű szín, a kék dominanciája. Magas tornyok, kupolák, kidolgozott aprólékos munkák, elképesztő mennyisége a szőnyegeknek, a kövek kidolgozása, az oszlopok díszítése, minden csupa csipke, csupa báj. Régen, mikor Törökországban jártam, nagyon nyitott voltam a hitük felé, tetszett, a zsúfolt mecsetek látványa hétköznapi délután is stb. Mióta nyilvánosan ölik a keresztényeket, minden illúzióm elszállt, és már nem is akarok menni olyan vidékre, ahol dominánsan a mohamedánizmus van. Kicsit elmélázok, mi a világnak a jobb? Ha melléteszem a katolikus vallást, ami nem ennyire csicsás, meg nem ennyire kidolgozott kövekből áll, de nekem szebb. Tovább hasonlítgatok, melyik vitte többre a működést Isten dolgaiban? Advent környékén a mohamedánizmus inkább ellenséges, még a karácsonyi vásárhoz is beton oszlopok kellenek, hogy ne öljenek, szuper! Tudjuk, nincs közük az Adventhez, azt is tudjuk, amit tesznek, abból az látszódik, hogy a szeretetlenség vallása, mert aki a másik felé nem toleráns és vallási okokból el tudja vágni a másik nyakát, az az én szememben nem is vallásos, hanem ez valami más! Csak azért, mert nem az ő hitét viszik, ez semmire sem ok. Olyanok, ahol hivatalosan meg lehet tenni, hogy kisgyerekeket, tizenéveseket feleségül kényszerítenek, ahol a nőnek a fejét be kell takarni, akinek ugyanolyan lelke van, mint a férfinak, de náluk nincs szabad akarata. A férfi ural mindent, a nőket szinte rabszolgaságban tartja, sőt több feleséget is vehettek, egy nőnek még ahhoz sincs joga, hogy egy férje legyen. Mindenki, akár férfi, akár nő, Isten gyermeke, az Ő lelke van bennük, senki nem tehetne kárt, erőszakot, rabságba tartást a másikkal. Ez nem Istentől való! Ez valami számomra kifordult dolog, Istent ismerve ezt nem támogathatja. No, nézzük a magunk portájára, a katolikus vallásra, ami egyre inkább devalválódik. Rémségesen felületes a hit, ezek a külsőségek amik vannak, az nem olyan sok, mint a mohamedán vallásban, de másként rossz! Nagyon lejáratták mára magukat a papok is, nem mind, de nagyon sokan, és ekkor sajnos a nép a jó papot már alig látja. A sok gyermekmolesztálás, különböző papi abberációk, visszatetsző szeretetlen viselkedések, egoizmus, fennhéjázás stb., sorra lökik ki az embereket a templomokból. Nem ott keresik már az Istent. Sajnos inkább taszító, mint meggyőző. A napokba azon gondolkoztam, hogy hova szeretnék igazából templomba járni? Hát oda, ahol a pap nem úgy néz ránk, mint büdösbogárra, mert mi Istenért javítási szándékkal ki mertük mondani, hogy mit gondolunk. Tudom, a tükör senkinek sem tetszik, ha nem olyat mutat, amit ő képzel magáról. (Azt is hallom, mit képzelünk mi magunkról: Ja semmit, mi semmit, csak azt tesszük, azt mondjuk, amit Isten akar és elmélkedések alatt tudatja velünk!) Mi Isten Sasai, nem liliomosan fogalmazunk, nincs rá okunk. Jézus Krisztus is egyenesen megmondta, mi baja pl. a farizeusoknak – akik ma lelkileg nagyon sokan vannak –, olyanok, mint a meszelt sír…! Mi valóban Krisztust követjük, nem lehetünk megengedőbbek, mint Ő akarja. Oda szeretnénk járni templomba – ha lenne olyan…–, ahol valódi tisztaság van, a pap részéről is, ahol nem jutnak eszébe az embernek a már-már köztudott dolgok, amiket esetleg magánéletében csinál. Vagy a különböző visszaélései, a viselkedése (pl. egyik elküldte a gyónót, mert neki virágot kell kötni…)! Rengetegszer halljuk, hogy nem értik az Istent. Hibásan, helytelen Istenszemlélettel, rosszul prédikálnak. Krisztus Király vasárnapján, ami egy nagyon szép ünnep lenne…, ha nem tennék tönkre. Egyik templomban a pap közben kimegy, miközben a Christus vincit-et Krisztus Király ünnepén énekelik! Idén ahol voltunk, a pap a Christus vincit-nél tesz-vesz, járkál, a nép ül, nem áll fel, mintha csak a „futva jöttem elibéd” vagy bármi más éneket énekelnének. Semmi valódi ünnep, semmi hódolat, semmi tisztelet nincs a végtelen Ura iránt, csak úgy eljátszották. Vagy – ez is friss „élmény” –, átváltoztatás közben viszont – talán nagyon tetszett nekik – füstölőztek!? Én nem tudom, milyen hite van ennek a katolikus papnak, tán attól fél, hogy az ostyából kiugrik az ördög vagy mitől...? Csak azt tudom elképzelni, nem hiszi Krisztus erejét, aki az egész világot magából teremtette, átváltoztatás alatt – értse meg – nincs szükség arra a nyomorult füstölőre sem. Nem értem, hova jutottunk, amikor templomban vagyok és ilyeneket nézek, akkor azon gondolkodom, lehet, hogy jobban járok, ha kimegyek a hegycsúcsra a csillagos ég alá és ott Krisztushoz imádkozom. Ilyen bajaim vannak, és itt van még az adventi gyónás, amelynek sokkal igazabbnak, hitelesebbnek, valóban hathatósnak kellene lennie. Sokkal jobb gyónás kellene, mint eddig tapasztaltuk. Tudjuk, évente egyszer minimum kell, de ajánlott úgy két-három havonta, de annak igazinak kellene lenni valódi bűnbánattal. Adventkor eszembe jut, MI IS AZ IGAZI ADVENT? Azt gondolom, hogy minden kicsi gyereknek újdonság a Betlehem. Minden iskolásnak újdonság ez a készülődés, még akkor is, ha a felnőttek ebbe belefáradtak. Nekünk még a régi felnőttek megadták az Advent, a Karácsony áhítatát, szellemét. Értünk jövő Isten születik, átéreztük, hogy Őt várjuk teljes szívünkkel. Ez ma hol van? Pl. ha a „legszebb karácsonyi kép” szöveget beütöm a Google-ba, akkor egy kisdedes kép sem jön ki, csak szép tájak, hó, hóember, gyertya stb. Ha „régi képeslapok”-at ütöm be, akkor is kb. 2 %-ban lehet találni rendes, Jézussal való képet. Ha rákeresek „Jézus születésé”-re – de úgy látszik, ennek a „reklámozásától” óvakodnak, ez nyomorúságos ... – akkor már (lásd. a képet) mind hasonló. Nagyon is devalválódtatják a Karácsony igazi lényegét, és ebbe nagyon erősen belesegít az Internet hatása is. Mit is kap a mai fiatal gyerek? Egyre jobban nihilt, minden valós fogódzkodót kivesznek a kezéből, mindezt már kiskorában. Krisztus időtlen, az embernek, amikor kezdődik az élete, akkor neki ez új és úgy kéne az egészet átadni, hogy teljes örömet érezzen, hittel teli élete lehessen benne. Ne éljenek a felnőttek rossz példával, mert minden tettünk eredménye vissza fog szállni ránk, az akár rossz, akár jó. Vegyünk új, üde lelkületet, megbotránkoztatás nélkül, valódi készülődés örömével kell átadni a Krisztus várását. El kell érni, hogy a családunk, magunk ne felületesen, hanem igaz Istenhez hajlással élhessük meg ezt kivételes tettet, hogy Isten a földre született értünk, hogy valódi készület lehet, valódi tisztulás, valódi szeretet felkeltése. Legyen elgondolkodó adventünk és nyomában boldog, békés, Istennel megélt Karácsonyunk! ISTEN EMBER NÉLKÜL ISTEN MARAD. EMBER ISTEN NÉLKÜL SEMMI! Pável Márta 2018.12.05.