Varga Péterné, az AQP elnöke 2015. 02. 20. Nekünk eddig is volt erről a kérdésről véleményünk, amit most mint politikai párt megosztunk Önökkel is. Nagyrészt végighallgattam a parlamenti vitát, ami meglátásom szerint nem vitte előre a dolgokat, csak az ment, mint eddig. Volt liberális szemforgatás, riogatás, szavakon, fogalmakon való lovaglás, egymásnak beolvasás, stb., de összefoglalva semmi értelme, megoldási javaslat nem volt. A kérdés nagyon sokrétegű, de mi csak liberális szemforgatás, félelemkeltés nélkül, őszintén tudunk beszélni. Az országunkba eddig ~ 100 000 ember próbálkozott bejönni, de kb. 95 % tovább is állt. Az országunkból az utóbbi évek alatt ~ 5-600 000 dolgos kéz ment el, mert itthon nem tudott megélni. Így, ha akik be akartak volna jönni, itt lennének is, ~ 400 000-rel kevesebb ember van az országunkban. Közbevetve, miközben megy a nagy megtévesztő, undorító, nyugdíjasokat félelemben tartó szöveg, hogy nem lesz, aki befizeti a járulékot, hogy megkaphassák a nyugdíjukat, addig össze-vissza beszélnek, minden megfontoltság nélkül. Mi, az AQP bőven tudunk megoldást: - Nem kellene olyan gazdaságpolitikát folytatni, amitől elmenekülnek az emberek. - Nem kellene olyan „munkatörvénykönyvet” elfogadni, ahol már a napi 10-12 óra munka is elfogadott, meg az is, hogy napi akár 3 órát utazzanak. - Nem kellene agyon adóztatni azokat, akik még itthon vannak, hanem vissza kellene hozni a magasabb adósávot is. - Nem kellene haveroknak, csókosoknak kifosztani az országot, hanem a pénzt munkahelyek teremtésére kellene fordítani. /Még hosszan sorolhatnám, de most nem erről van szó./ Ki akarhatna itt gyereket, ha ezeket felelősen végiggondolja, csak az teheti, aki mögött valami segítő háttér van. A nyugati országok tudják, hogy be kell fogadni az embereket: ez nem csupán szívjóságból van – ebben a nagy, mindent nekem, kapitalista szemléletben nem is képzelhetjük el –, de célzottan teszik, hogy legyen elég munkáskéz. Sokan elszólják magukat, aki kell, az többnyire az alantasabb munkára van, kevés pénzért, amit a saját polgáruk meg sem tenne. Ez is a kizsákmányolás egy fajtája (de most erről se beszéljünk). Amit mi gondolunk, hogy az embereket egy országosan, gazdasági és egyéb érdekeket szemmel tartó, évről évre újra megállapított minőségi és mennyiségi kvóta mentén kellene befogadni. Az nem lehetséges, hogyha hazánkban van ~ 3 millió szegény, ami a lakosság 1/3-a, és nagyon sok olyan fiatal, akinek nincs szakmája, így állása sem, hogy olyanokat fogadjunk be, akik csak növelnék a munkanélküliek hadát. Nem engedhetjük meg, hogy a segélyezettek számát gyarapítsák, akkor vége az országnak. Ezt mindenféle liberális szemforgatás nélkül be kell látni, hogy nem lehet megtenni. Felelősek vagyunk az országunk népéért is. Egy normális kvóta alkalmazása nagyon jó lenne, jelzés is lenne a bevándorlóknak/menekülteknek, ha a feltételeinknek megfelelnek, korlátozott számban jöhetnek. Ez lehetne akár évi 10-50 000 fő is, de kizárólag olyan szakmákból és munkakörökbe, amit hazánk lakosaiból nem tudnak betölteni. Kell ez, mert gondoljunk bele, hogy ha hazánk népessége ilyen iramban fogyatkozik – erre sajnos minden esély megvan –, ugyanakkor a világ népessége rohamosan nő, előbb-utóbb ebből iszonyú nagy baj lesz. Itt lesz egy népességi vákuum, „lötyögünk” az országunkban, a világban meg termőföld és munkalehetőség nélkül éheznek az emberek, így ez önzés is. Itt jön be a humánus, taktikus gondolkodás, mert nincs jogunk valamit tartogatni, amivel nem élünk, ha a másik éhezik, nem tud emberi módon élni. Mindenhogyan sürgősen meg kellene tenni, amit javaslunk, mert nem nehéz kitalálni, hogy ennek mi lesz a vége; előfordulhat, hogy lerohannak, elfoglalnak minket. Ezt józan bevándorlási politikával meg kell előzni. Ezt még időben mi irányíthatjuk! Nézzük meg a franciákat, ők – a gyarmatok megléte és egyéb okok miatt – irányítottság nélkül lesznek/vannak beszivárgással elfoglalva, és ez már látszik is. Mi még időben vagyunk! Ha ennyi ember tódul a határokra, meg kellene akadályozni, hogy illegálisan be is jöhessenek, így intenzív, sokkal jobban működő határőrség kellene, annak költsége bőven kijönne a menekültekre fordított napi ~ 4500 forintból. Ha megtudják, hogy nem lehet ide csak úgy besétálni, akkor leszoknak arról, hogy erre jöjjenek. EU-s törvények. Előbb sürgősen, de békésen és taktikusan meg kellene beszélni, és megoldást kivívni. Nem kellene magunkra haragítani senkit sem. Ha nem megy, akkor nekünk lépni kell, mert az előre tervezéshez, az önvédelemhez jogunk van. Meg kell a jogszabályokat, a jogi hátteret is teremteni, ami a változtatásokat hitelesíti. Elsőként erős határőrség kell, hogy illegálisan be se jöhessenek. Viszont a határőrségen (kb. 10 km-en belül, hogy ne kelljen sokat utaztatni) kellene egy olyan lehetőséget adni (a határ mellett épületeket létrehozni), ahol, ha politikai /vallási menekült, és ezt a határőrnél jelzi, nyilatkozatot ír alá, hogy a valóságot állítja (és ha nem, akkor kitoloncolási stb. retorzió járjon), akkor ott lehessen, és legkésőbb 30 napon belül – de addig őrizet mellett – kivizsgálni ennek a valós voltál. Akkor, ha igaz, magyar állampolgárrá lehet befogadni, de először csak ideiglenesen, és 5 évig évente ellenőrizni kell, hogy tanulja-e a magyar nyelvet, egy szakmát, és hogy alkalmazkodik-e a magyar viszonyokhoz, tehát legyen meg bennük a befogadó ország felé a felzárkóztatást elfogadó akarat. Ha ezek teljesültek, akkor utána lehet véglegesíteni az állampolgárságát. Ez vonatkozzon mindenkire, aki menekült vagy kvóta alapján lenne itt. Most azt is gondolhatnánk, ha az EU-ból retorzióval fenyegetnek, és ha nem változtatnak, akkor nekünk nem kell a menekülteket leszedni a vonatról, észre sem kell venni, menjenek – úgysem nálunk akarnak maradni, csak a gazdagabb nyugat felé mennének… –, de ennyire nem lehetünk pimaszok, sem inkollegiálisak. Menekültek, praktikum és emberiesség Sajnos, országunk határa nincs gumiból, és mint írtam, több mint 3 millió ember szegénységben él, ergo nem vagyunk gazdagok, és nem engedhetjük meg magunknak annyi menekült befogadását, mint pl. a németeknél lehetséges. De a fenti szempontok mégis tükröznek emberiességet és praktikumot is. Alapmegoldás az lenne, ha az EU-s országok és a világ összes gazdagabb országa felelősen gondolkozna, és megoldásokat keresnének olyan területek számára, mint Albánia, Koszovó /és hosszan sorolhatnám/, mert ha nem olyan körülmények között élnének, mint ahogy, akkor nem vándorolnának el az emberek. Kellene mecénásnak lenni, gazdasági ötletekkel, egyéb lehetőséggel segíteni, hogy ők is megélhessenek a saját hazájukban, mert a dolog legegyszerűbb kezelése a kiinduló ponton történhet meg.