Vargáné Pável Márta, az AQP elnöke
2013. 11. 16.
Előzetesen megjegyezném, mi nem foglalkozunk senkivel, csakis azzal, hogy Isten mit akar velünk az ország érdekében megvalósíttatni. Így nekünk tragikomikus az a jobboldali megjegyzés, amit a napokban olvastam (még májusban jelent meg): Úgy látszik, a turáni átok továbbra is sújtja a szétszabdalt nemzeti oldalt. A Kereszténydemokrata Néppártnak öntudatos kihívója akadt, akik jobbról előznék "mindennapi keresztényekből" álló, az egyháztól és a Fidesztől is függő Semjén-pártot.” forrás
Mi nem vagyunk nemzeti oldal – hogy a turáni átokkal mi van, arról is lenne véleményem, de most itt kifejteni túl hosszú lenne. Mi Isten oldalán álló, minden emberért küzdő párt vagyunk. Nekünk nincs és nem is lesz vezénylő szervünk egyik fent nevezett sem. Az AQP-ban nincs sem gyűlölet, sem hatalomvágy, sem a görcsös ragaszkodás, mi csak nagyon egyszerűen az igazi, valós, Krisztus által adott normákat, erkölcsi elveket, a szeretetet akarjuk visszavinni a közéletbe mindenféle félrehajtott fej, ájtatoskodás, látványos lovon ülések nélkül. Csakis az Istenre nézve fogunk dolgozni, legyen ez bármennyire is ellenszenves bárkinek is, aki félre akar minket magyarázni, s ezzel magát vigasztalni. Ezt még csak nem is sajnáljuk. Amit sajnálunk az az, hogy amikor az isteni normák szerint kellett volna megvalósítani a megkapott lehetőséget, akkor farizeusi, népet bosszantó módon dolgoztak. Ezzel nem Isten felé, hanem Tőle elterelik az embereket. Nekünk nincs más hatalom – akire hallgatunk – csakis Jézus Krisztus. (Ez normális, mert minden kereszténynek Rá kellene hallgatnia, és követnie kellene Őt. Aki nem ezt teszi, annak önvizsgálatra lenne szüksége, azokkal baj van, de ez nem mi dolgunk!) Mi nagyon szégyellnénk magunkat, és pártunknak meg kellene szűnnie, ha rólunk is az a „vicc” terjedne, hogy „mióta ők vannak, a Szűz anya nem sír, hanem zokog”. Nekünk fontos, hogy Szűz Mária mosolyogjon, mert mi nem a saját érdekeink miatt lettünk párttá.
Sokszor felmerül a kérdés: ha ennyire keresztényeknek valljuk magunkat, hogyan viszonyulunk a nem keresztényekhez? Már többször elmondtam, ismétlem: Mi senkitől sem várjuk el, hogy felvegye a hitünket – ez nem egy kóbor egyház, hanem párt! –, mélységét meg pláne nem, attól még mindenki lehet jó és a hazájáért aggódó lény. Mi mély és meggyőződéses katolikus létünkre sem zárkózunk el semmiféle vallási vagy hitetlen csoporttól, ha jó szándékú. Mi örökre katolikusok maradunk, de számunkra az első helyen áll mindenkinek a szabad akarata. Más vallási közösségekhez, csoportokhoz nyitottan állunk, nem leszünk egyik csoport tagjává sem, de közösen tudunk és lehetőségünk van dolgozni a hazánkért.
Elvünk szerint, ha valaki őszintén keresi az Istent és minél közelebb van Hozzá, egyre barátságosabb lesz a többi Istenkeresővel, mert nem a különbségeket feszegeti, hanem a közös hazatérés öröme járja át. Egy hasonlattal: ha a piramisnak 4 oldala van, mindegyiken más néven, más szertartással, más ruhában élnek és haladnak Isten felé, tehetik. Ha elég magasan vannak felfelé a piramison, akkor már egyre közelebb van az Isten megélése. Örömmel fogják látni, hogy más is eljutott a maga hitén keresztül ugyanoda. Köszönteni és segíteni fogják egymást, és nem egymást piszkálni. Aki utálkozik, gyűlölködik, kirekeszt, vagy saját maga érdekében be akar kebelezni másokat, az nem az isteni szabadságot hirdeti, hanem a maga akaratát.
Az országjárások során, illetve az ezt követő visszajelzésekből meglepő dolgokat tapasztalunk. A kettő legjellemzőbbet leírom:
- Az egyik hevesi faluban egy 60 év körüli asszony belenéz a szemembe és azt mondja: - Ugye kedvesem, Önökben nem fogunk csalódni, ugye megteszik, amit itt ígérnek. Igennel válaszoltam. A hölgy: - Tudja, mi már senkinek sem hiszünk, de az Önök kezén ott az a sasos fogadalmi gyűrű, most ezt látva tudok hinni. Ilyen párt kell nekünk.
- Egy másik hölgy eléggé agresszívan 5 pontot sorol fel, hogy azokra mit válaszolunk. Mindegyikre nemet mondtam. Erre Ő a csatlakozási szándékát jelzi, tagunk akar lenni, és közli, hogy hozza jógis társait is. Mondja, hogy nem szokott szavazni menni, mert eddig mindenki hazudott és mást mondott, mást tett. Most nekünk adja a szavazatát, de ha becsapjuk, Isten irgalmazzon nekünk. Válaszomban megnyugtatom, nem fogjuk becsapni, hogy gondolhatja ezt. 15 éve keményen hordjuk Istent a lelkünkben, és betartjuk a Neki tett fogadalmunkat, most pedig kiállított bennünket ország-világ elé. Ha Isten nevében akarunk cselekedni, és végül mégsem úgy tennénk, a bűnünk milliószorosa lenne annak is, amit elképzelhetünk. Ez nem fordulhat elő.