Az országban észlelt nagy gazdasági és információáramoltatási „nyomorúság”...

Az AQP-t ismertető útjaink során az országot járva, emberekkel beszélve meglepő dolgokat hallunk. Az sem mellékes, hogy sehol sem tapasztalhatjuk azt a nagy megelégedettséget, amit a médián keresztül a kormány sugall. Az igaz, mi nem a gyárigazgatók, a tőkések kegyeit megyünk keresni, hanem a vegyes rétegű lakosság közé (piac, vásár, utca stb.)! Ha minden igaz, nekik is annyi szavazati joguk van, mint a tőkésnek, és egyet ér az is, meg ez is. Azt látjuk, nagyon nagy a baj, és nem is lesz jobb akkor sem, ha a régi garnitúra jönne vissza, mert messzire nyúló, rothadó gyökerek vannak. (Nagyon nagy az emberek hamissága is, erről ITT olvasható a cikk.) Megy a porhintés, és akik nagy bajban vannak, azok szóhoz sem juthatnak, riport sem készül velük, ami készül, az sem reprezentatív, főleg mennyiségileg nem az, pedig akkor lenne a tájékoztatás hiteles, ha a másik oldal is ismert lenne, arányaiban, országos helyzetet nézve. Vigyáznak – ezt minden szinten teszik – nehogy híre menjen annak, hogy nagyon sok minden nincs rendben. Az AQP-vel is ugyanígy történik, ha véletlenül egy-egy riportot felvállalnak, és látható, másnap látjuk, vélhetőleg rájuk szóltak valahonnan, és lemondják (megvannak az e-mailek.) Még kulturális programmal is így van, de ha mi tesszük, akik egy jobboldali párt vagyunk, akkor nem lehet, nem érnek rá stb.! Oh, a nagy demokrácia, szuper! Tehát nagyon ritkán jutunk a médián keresztül szóhoz, tesznek róla, hogy így legyen. Mivel pénzünk nincs, megfizetni nem tudjuk a gazdálkodó médialapokat sem – és akik napi eseményeket közölhetnének, azoknak általában 98%-ban zárnak, nehogy megtudja a nép, hogy van egy másik, tisztesség alternatíva, politikai lehetőség, egy valóban új szemléletű párt, ami Isten vezérelte becsület és erkölcsiség alapján nyugszik. Ha a médiát nézzük tehát, hallgatásra vagyunk kárhoztatva. Ott csak az mehet, amit „megengednek”, de ez egy szépítő, önző, valóságtól elrugaszkodott szűrő. Közben az országot járva az emberek megmutatják a frissen bezárt, 50 főt foglalkoztató varróüzemet, a hónapok óta nem fizető kis gyárat, a polgármesteri hivatal által 3 hónapja ki nem fizetett számlát. Elmondják, hogy látják, hogy sokan inkább segélyen élnek, minthogy egy nagy céghez – igaz csak – 60 ezerét elmenjenek 6-2-ig dolgozni, így elhiszem, hogy nincs a polgármesteri hivatalnak pénze. Elmondják, hogy pl. Somogy megyében van olyan lakos, aki a pocoktúrást elhordja a másik kertjéből, hogy jobb földje legyen… rettenetes. Nagyon hosszan sorolhatnám a bajokat, anomáliákat. Mi ilyen emberekkel is beszélgetünk, és odáig jutok, hogy egy út végén üvöltözni lenne kedvem, mi megy itt? S jelenleg tehetetlenek vagyunk, míg a nép fel nem fogja, hogy esélyt adjon nekünk is, addig a segítség egyik kulcsa nálunk van. Bécsi egyetemi tanulás 20 Euróért...? Szintén az országot járva, főleg a nyugati felén, ha fiatalokkal beszélgetünk, csillogó szemmel mondják, majd Bécsbe mennek egyetemre, mert ott nincs tandíj sem, csak 20 eurót kell befizetni, és nincs lekötöttség sem. Elcsodálkoztam, és némileg utánanéztem, mi is ebből az igazság? Előzetesen megjegyezném, hogy az AQUILA Párt programjában (a program fülnél) pontosan benne van, hogyan képzeljük el – ha odáig juttatna bennünket a nép – az oktatást, a tandíjat, milyen határig és milyen kötöttséggel. A jelenlegi helyzetet nézve /2012-13-ban/, pár internetes írás szerint az alábbiak olvashatók: http://www.origo.hu/itthon/20120123-tandijmentes-felsooktatas-egyetemek-ausztriaban.html A németül beszélő diákoknak például a Bécsi Egyetem négyféle gazdasági alapszakot kínál: vállalatgazdaság, nemzetközi vállalatgazdaság, statisztika és közgazdaságtan. Az oktatás Ausztriában ingyenes, csak a diákszövetségi tagdíjat, szemeszterenként 17 eurót (5200 forintot) kell kifizetni. Tandíjat – félévente 363 eurót (111 ezer forintot) – csak attól kérnek, aki kicsúszott a tanulmányi időből... Nos, az AQP programja szerint: „Az átlag alatt teljesítő tanulók – tehát az alsó 30% – tandíjat fizessenek. Az átlag felett teljesítők – a legeredményesebb felső 30% – a tanulmányi eredményeikhez mért sávosan megállapított ösztöndíjat kapjanak. Míg a kettő közt teljesítők (ez a 40%) nem fizetnek költségtérítést, és nem kapnak ösztöndíjat sem. Az átlag feletti teljesítőknél tehát nincs térítés, de van ösztöndíj. A közepes, tehát a középső sávban lévők a szociális helyzet (testvérszám, munkaviszony, egyedülálló szülői háttér stb.) fényében egyéni elbírálás alá eshetnek, így lehetséges ösztöndíj vagy ösztöndíj megpályázása. Átlag alattiaknál viszont nincs semmiféle mérséklés, tanuljon, vagy maradjon ki, és menjen el egy jó szakmát megszerezni!” Mi ezt így gondoljuk. Ha valaki jól tanul és van elég agya hozzá, nem kellene Bécsig futni (alább a költségek másik részéről olvashatnak), mert a 60% eleve jobban járna, mint Bécsben. Ha valaki nem bír vagy lusta tanulni, az mehet Bécsbe, de szerintünk annak meg sokkal jobb lenne egy jó szakma. Nincs értelme a diplomás adminisztrátoroknak, árufeltöltőknek. Ezen kívül a mi programunkban ez is benne van: „Azzal, hogy a fiatalok képzését egyfajta itthoni munkavégzés viszonzásával kiegészítjük, hozzájárul az is, hogy állami szinten garantálni kell, hogy olyan és annyi képzettet bocsásson ki az országba egy-egy felsőfokú intézet, amennyire az országnak gazdaságilag is szükséges, és így a végzettségüknek megfelelő munkát is kaphassanak a végzettek. Ennek a kétoldalú garanciának, korrektségnek működnie kell. Az nem lehet, hogy a tanuló fizet, majd még itthon is marad, és nem olyan munkát kap – ha egyáltalán kap – amiért ő is áldozott.” Ezt tovább is fogjuk fejleszteni azzal, hogy csak azt veszik fel, akire az országnak – mint diplomásra – valóban szüksége van, és akiknek vagy állást is tudnak adni, vagy ha nem, akkor visszajár a költségtérítése, és nem tartozik semmiféle „hálával” az országnak, akár külföldre is szabadon mehet a diplomájával. Nézzük tovább az „ingyenes” bécsi egyetem költségét. Idézet uo.: „Bár az osztrák fővárosban tandíjat nem kell fizetni, a megélhetés jóval drágább, mint Magyarországon. A legolcsóbb kollégium Bécsben 205 euró, vagyis valamivel több mint 61 ezer forint, egy öt hónapos szemeszterben tehát csak a lakhatási költség meghaladja a 305 ezer forintot. Budapesten ezzel szemben már havi kilencezer forintért van diákszállás, a bécsi kollégium áráért pedig teljes lakást is lehet bérelni.” Pláne, ha összefognak, akkor 3-an is el lehetnek, és a költség is oszlik, de sokaknak itt élnek a szüleik, és ezzel sem terhelődik a családi kassza, valamint az étkezetés is olcsóbb. Igen, sajnos divat is lett a külföldre való távozás, talán csak ennyire futja az elkeseredésük. (Úgy véljük, gyáva dolog menekülni, mikor meg is oldhatjuk a problémákat, csak ésszel, akarattal össze kellene fogni!) Azt is megértjük, hogy belefáradtak, felőrlődtek az emberek, mert hazánkban jelenleg, ill. az utóbbi 10-15 évben nagyon variálódik az oktatás körüli viszony, lehetőség. Az AQP azt gondolja, hogy ha a programja megvalósulhatna, akkor egy fenntartható, kiszámítható stabilitás lenne, ami vonzó lesz a tanulni vágyóknak is. Más források is erről írnak: http://eduline.hu/erettsegi_felveteli/2013/3/19/Egyre_tobb_diak_jelentkezik_kulfoldi_egyete_Q4SVQW Az utóbbi években az osztrák egyetemekre is egyre több magyar érettségiző pályázik, ott ugyanis gyakorlatilag ingyen, 17 euróért tanulhatnak, a felsőoktatási intézmények elfogadják a magyarországi érettségit, nincsen hallgatói szerződés, és néhány szak kivételével még felvételizni sem kell. Igaz, az első vizsgaidőszakban a rosszul teljesítőket kiszórják, ezért csak biztos németnyelv-tudással érdemes nekivágni. Minden további információ megtalálható az MDE honlapján: http://cms.mde.hu. Látható, aki nem tanul annak odakint sem fenékig tejföl minden, mert ha sikertelen, mehet vagy fizethet. A célunk/programunk szerint, akkor meg itthon jobban jár, mert ha tanul, még ösztöndíjat is kaphat! Az igaz, hogy az osztrák egyetemek színvonala – több felmérés szerint – jobb, mint az itthoniaké, de ha meg tudjuk valósítani terveinket, és az egyetemi oktatási szintet is fel tudjuk turbózni, akkor ezzel sem lehet baj. Kérünk minden józanul gondolkozó embertársunkat, okos fiatalokat, gondolkozzanak, meg lehet a dolgokat javítani, csak akarni kell. Nem szabad feladni, nekünk itt a hazánk, itt vannak a gyökereink, sok tényezőt tekintve ez az ország kiváltságos helyen van. Ne hagyjuk el, ne adjuk fel, harcoljunk együtt egy jobb létért.

Vargáné Pável Márta 2013. 10. 06.