Kik és milyen okok idézik elő ezt a jelenséget? Mi fiatalokkal is napi szinten foglalkozunk, és az utóbbi 2 évben egyre többen mondják: „elmegyek innen”. Tudom, nem minden távozni készülőre jellemző, amit most leírok, de 80%-ra igen. Sok oka van annak, ha egy fiatal – és főleg azok – vagy középkorú fogja a bőröndkéjét, és útnak indul. Könnyű lenne azt mondani, hogy csak a jelenlegi kormány a felelős, váltsuk le, és minden fiatal itthon marad. Csakhogy ez így nem lenne igaz! Az igaz, hogy Európa összes országához hasonlóan nagy a munkahelyek hiánya, hogy itthon furcsa módon alakulnak a dolgok: ígérgetések vannak, de munkahelyekre még kilátás sincs. Viszont az előző kormányt sem akarnánk még a hátunk közepére sem (szerintünk 8 év tehetetlenség, munkanélküliség, sok-sok megszüntetett üzem, gyár, koncepciótlanság, korrupció és gazdasági tervszerűtlenség határozta meg működésüket). A jelenlegi is hasonlóan teszi az előzőhöz, csak nemzeti köntösbe bújtatva, erősen populista jelleggel megspékelve. Az ájtatos vonulat erősödött, ami az emberek többségének taszító, nekünk is az. Változtatni kell, lényegesen át kell alakítani az ország működését, pont ezért is lett az AQP, akikben lehet bízni! Elhatározásunk szerint el kell érni, hogy minden ember hazájának érezhesse az országot. Sok olyan munkahely kell, még ha profitot csökkentve is – akár állami szinten, ami nullszaldós is lehet, csak az a lényeg, hogy fenntartsa magát –, ami munkahelyet teremt, adót, nyugdíjat fizet, jövőképet ad az embereknek. Ehhez alapos, bátor, szakmailag átgondolt, szemléletbeli koncepcióváltás kell. (Tegnap a parlamenti közvetítésben valami olyan hangzott el, hogy akinek nincs munkahelye, az nem tudja kibontakoztatni magát. Szerintünk ez megdöbbentő cinizmus. Akinek nincs munkahelye, az éhezik és nyomorog, nem tudja a családját eltartani.) Ha valaki valóban talál külföldön szakmájába vágó munkahelyet – míg itthon pl. egy éve munkanélküli – annak valóban el kell mennie, a saját érdekében. De az, aki nem szakmájában menne el dolgozni, és diplomásként rakodómunkát végez, az az ember feléli a jövőjét. Szakmai tapasztalat hiányában egyre kevesebb esélye lesz tanult hivatásában elhelyezkedni, a világ halad, Ő pedig le fog maradni. Meglátásunk szerint mi az, ami hiányzik az emberekből? Hiányzik: a hazaszeretet, kitartás, a jövő alakításának kézbevétele, tanulási kedv, szorgalom, munkakedv, önkritika. Ami pedig sajnos nem hiányzik: saját dolgában a gyengeség, akarat nélküliség, a haverok befolyása, a direkt megtévesztő, nyerészkedő munkaszervezők, akik becsapják, lenullázzák őket. A már említett munkakedv is sokszor hiányzik. Nem kevés olyan embert ismerünk, akik több éve nem dolgoznak. Felajánlottunk nekik egy kb. 100.000 Ft-os munkát, és nem kellett, egynek sem! Ismerünk olyat, aki „elgépezte” a pénzét, szidja az országot, és még többet akar keresni, gondolom a gépekre. Sokan közmunkán vannak, és még sem kell a felajánlott munka. Különböző okokkal hárítják el: elmegyek külföldre, de még nem tudom hova, mikor, és mit fogok csinálni, és a nyelvet sem tudom...! (Ezt két éve mondja: majd ha megtanulom, akkor ott jól keresek.) Vagy elhangzik: állami céghez nem megyek, mert becsapják egymást. – Téged becsaptak már? – kérdeztük. – Nem, csak hallottam... – Akkor miért gondolod? – Nem megyek bejelentett állásba, inkább fusizok, meg majd ha tudom a nyelvet, külföldre megyek. – Van érettségid? – kérdezem. – Nem, nincs, minek az? – válaszolja szinte felháborodva – Nem akarok irodakukac lenni. – Hogy jobban boldogulj, tovább is tanulhatnál. – Nem akarok irodában üldögélni 8 órát, nem nekem való, szabadságot akarok. (8 általánossal?) Különben is utálok tanulni – fűzi hozzá. Aha, innen fúj a szél, gondolom. – Mégis, miből élsz? – Ebből, abból ..., megoldom – mondja vigyorogva. Még egy jellemző, külföldre távozni vágyó, 35 év körüli fiatal gondolkodása. – Mi a szakmád? – Autószerelő. – Hát ez jó szakma, miért nem helyezkedsz el? – Nem kellek sehova sem. – Valahol próbáltad? – Nem. – Miért nem? – Kiestem a gyakorlatból. – Én tudok egy szerelőt, aki maga mellé venne segédnek a duplájáért, mint amit a közmunkán kapsz, és visszaszerezheted a tudásodat. Torzan vigyorog, láthatóan nem tudja, mit mondjon. Majd: – Nem, jobb nekem így, meg nehéz munka az. Nem kell..., de majd ha tudom a nyelvet, kimegyek a németekhez. – Minek mész ki, mit akarsz ott, keményen kell ám dolgozni. – Hát, ami jön, kimegyek, és meglátom, mi adódik. – Azt itthon is megtehetnéd. – Igen, de nem fizetnek annyit érte. Nos, a külföldre távozók jelentős része ilyen. Hát nem irigylem a külföldet sem...! Nem tudom elképzelni, hogy aki itthon életképtelen, kényelmes vagy lusta, az külföldön hirtelen fitt lesz? Vagy a pénz ennyire motiválna? Ennyire minden lenne a pénz? Nagy baj van. Ha olyan nemzedéket nevelünk, aki inkább birka módjára tűr, nincs értékítélete, vagy menekül, és nem harcos oroszlán természetű, aki nem akar megvívni a hazája jólétéért, aki nem akar tenni azért, hogy a gyökereinél maradjon, akkor ez az ország elveszett. Szerintünk ezt rosszul nevelt, helytelenül szocializált, elkedvetlenített, önbizalmukat vesztett emberekkel lehet megtenni. Az AQP hite szerint: fel kell támasztani a nép önbizalmát, jövőbe vetett hitét, tenni akarását. El kell érni, hogy saját kezébe vegye életének, hazájának – akár a politikai – irányítását is, és tegyen róla, hogy a saját országának sorsát megbízható emberek kezébe adja.