Mottónk: Az AQP tudja, hogy a teljes megújuláshoz erkölcsi magaslatokra kell emelkedni, és meg kell tisztítani az ország gondolkodását a hazudozásoktól, önkritikátlanságtól, a korrupt szellemtől. Ha nem tesszük, könnyen elérkezhetünk Latin-Amerika korruptsági szintjéhez, ahol már szó szerint életveszélyes élni. Ezt a szellemi megújhodást, magas szintű emberi gondolkodás eléretését az egyik fontos alapozó feladatunknak tekintjük, különben nem lehet sikert elérni. Minél előbb el kell kezdeni, és ennek jegyében íródnak az alábbi sorok is. Az AQP a komolyan, megfontoltan átgondolt programjában semmi olyat nem tervezett, ami nem megvalósítható, vagy ami plusz terheket róna az adófizetőkre, vagy további kölcsönfelvételeket generálna. Ezzel szemben, azok a komolytalan ígérgetések halmaza, ami most az országunkban megy, az nem hinném, hogy az előzőekben felsorolt terhekből valamelyiket ne vonná maga után. Kissé félelmetes, ami ma az országunkban működik. Nem a hatalomhoz kellene ennyire ragaszkodni egyik oldalon sem, hanem ahhoz, hogy ebben az országban VALÓBAN tarthatóan, gazdaságilag megfontoltan, kiszámíthatóan, előre tervezhetően menjek a gazdasági, jogi stb. dolgaink. Nos, ez nincs így. A napokban néztem a parlamenti költségvetésnél a gazdasági beszámolót, amit egy honatya nagy részletességgel, szakértelemmel, higgadtan megbírált. Elképedtem a hiányosságok felett, mert ha mi ilyen beszámolót adtunk volna be, mint egyesület, azonnal megszüntettek volna. A bíráló/elemző honatya szerint nem volt feltüntetve a jelenlegi tőke, az aranytartalék, az ingatlanok értéke, a pontos tartozás, kamatterhek stb. Milyen beszámoló ez? Hogy lehet ilyet közreadni? A könyvvizsgáló ehhez mit szólt? Ha ilyet megenged magának egy kormánypárt, akkor innentől bármi történhet az országban. Valószínűleg (nem tudom, csak feltételezem, azért merték ezt megtenni, mert) az eddigi hivatalban levő garnitúrák sem tüntették fel ezeket a kötelező adatokat. Hogy lehetne így – bárkinek is – hitelesen gazdaságilag tervezni? Viszont jönnek a számunkra félelmetes és nem tartható ígérgetések, megfontolatlan tettek. Vegyünk ki belőle pár példát. A rezsicsökkentés Mindig tragikomikus érzésem van, amikor járják az országot, hogy aláírást gyűjtsenek, hogy akarják-e a rezsicsökkentést? Ez olyan, mintha azt kérdezgetnék: ugye nem akarsz kevesebb pénzt, na, akkor itt írd alá. Ki az, aki ne akarna kevesebbet fizetni? Nem azt kérdezik – amit korrekten kérdezni kellene – akarsz-e rezsicsökkentést ilyen vonzatokkal, és sorolni kellene a pro és kontra érveket. A tömeg magától soha nem fogja megkérdezni, mi ennek a másik, a fedezeti oldala. Viszont a kormánypárt azt soha nem jelzi, hogy ezt miből akarná fedezni. Mik lesznek a következményei, mennyi elbocsátás lesz stb.! Előzetesen leszögezzük, az AQP egy olyan rezsi tarifát kezdeményeztetne és tarttatna be, ami a mindenkori országos átlagfizetés és az összes rezsi költség arányát viszonyítaná a környező országokéhoz (EU-s ország vagyunk, vagy nem?), a rezsit mindig ennek arányában kellene szabályozni. Ezzel el lehetne érni, hogy a kiszolgáló cégeknek ne érje meg elmenni, de idejönni se, csupán azért, mert itt viszonylag többször haszna van, mint a saját országában. Nekünk ez lenne az egészségesnek tűnő középút. Valóban túl magas volt eddig a rezsink, így az jó, ha némileg mérséklik, mert a lakosságnál több pénz marad, többet költ, nagyobb lesz a forgalom stb. Az AQP felelősségteljesen gondolkozva azt javasolná a fent leírtakon kívül, hogy a következő rezsicsökkentést úgy módosítsák, hogy az már egy tehetősségi szinthez legyen kötve, pl., ha egy 2 fős családnak a havi nettó bevétele fél millió Ft, akkor annak már ne csökkenjen. Ez talán még kibírható lenne mind a gazdagabbaknak, de főleg az államkasszának, és kevesebb komplikációt szülne. Az AQP szerint az teljesen hibás és álszent gondolkodás – megint csak a tehetősebbeknek kedvezne –, amit most az egyik törtető új párt hangoztat: hogy a házak, lakások hőszigetelését kell megoldani. Ez tisztán látszik, hogy álszent dolog. Az igaz, jó lenne, ha kevesebb energia fogyna. De azok az emberek /kb. 4 millióan!/, akik éppen, hogy szűkösen megélnek, nem fognak hőszigetelni, valamint sokaknak magántulajdona sincs, csak bérlakásban fizeti a rezsit. Ez a csökkentés/ szabályozás hogyan jutna el pont a legszegényebbekhez?! Így a magát demokratikusnak, liberálisnak, szociálisnak mondott párt éppen a szegények elől venné el a rezsicsökkenés lehetőségét. A húsárak ÁFA csökkentése Ha európai országokhoz hasonlítom, pl. Olaszországhoz, akkor viszonylag nem magas a magyar hús ára. Igaz, a mi keresetünkhöz képest magas, mert ezekben az országokban az átlagkereset lényegesen több mint a miénk. Az lenne a nagy kérdés, ki profitálhatna a húsárak csökkentéséből. Azt világosan lehet tapasztalni, hogy a hazai áruházláncok az utóbbi egy évben jelentősen megemelték a húsárakat. Csak kiragadott példák: a libaháj kb. 400.-Ft-ról 800 Ft-ra, a sertés karaj 1200 Ft-ról 1800 Ft-ra, a comb 900 Ft-ról 1400 Ft-ra emelkedett. Ha ebből visszaengednek, még mindig sokkal drágább marad, mint az egy évvel ezelőtti ár. Ez is manipuláció, nem is kicsit. Az AQP szerint meg kellene keresni azokat a lukakat, ahol sok haszon tevődik a húsra, az eladási árra. A felvásárlók, vágóhidak működését is, az árrést is meg kellene jobban nézni. Mert ha e nélkül csökkentjük az ÁFÁ-ját, akkor a haszon ugyancsak azok zsebébe vándorol, akikébe eddig is, és akkor ennek semmi érelme nincs, csak megint növeljük az állami hiányt, amit majd valamivel ugye kompenzálni kell, tehát valami módón növelik az adóterheket. Nagybani állami „vásárlások” Érintik a közműveket stb., mondván majd alkotmányosan is non-profittá teszik. De a fontosabb, nyereséges üzemek, vállalkozások „kivásárlása” is dívik, ami – tapasztalataink szerint – sokakban félelmet, bizonytalanságot kelt, és gazdaságilag nagyon káros következményekkel járhat. Amikor mindent privatizáltak, tudtam, hogy nem jó, de ez sem az! A másokat majmoló, át nem elemzett gondolkodás – ami szerintem a gazdasági egyéniség hiányát mutatja – mely minden (hazai) súlyozás nélkül átvette a nagyhatalmak elveit, módszereit. A magyarnak mindig valahova dörzsölőznie kell, nem tudom, miért. Félnek egyedül, nem bíznak magukban, vagy mi a gond? Az AQP-ban nem vagyunk az egyenborotva hívei. Mindig mindent úgy kell tenni, ahogyan az ország érdekit nézve – kizárólag azt! – legjobban jövünk ki belőle. Privatizálni – de nem a haveroknak, pártkatonáknak kinézve... – vagy deprivatizálni (teljesen alkotmányosan és a személyi tulajdonjog abszolút betartásával), mindig azt kell nézni, mi a legjobb az ország érdekeinek. Mindennek van mértéke, a privatizációnak, a deprivatizációnak, a kapzsiságnak és az erkölcstelen gazdasági politikának is. (Ez is minden kormányra érvényes!) Ha biztosíthatná egy államszervezet – és mi, az AQP erre törekednénk –, hogy ne lopják el, ne korrumpálják el a felhatalmazott vezető rétegek a cég vagyonát, akkor jó is lehetne az állami működtetés. Viszont az sem jó, ha áron alul kiprivatizálnak üzemeket külföldieknek, haveroknak. Majd ennek még van egy másik hátsó célja is, hogy a külföldi tulajdonos a saját hazájuk gazdasági piacainak fellendítése érdekében vásárolta meg a – sokszor – jól működő, magyar céget, majd itt csődbe vitték az üzemeket, lásd a konzervipart stb.! Ez sem tűrhető, nemzet elleni tett (azokat is elő kell venni, akik ebben segítettek). Így elérték, hogy szinte mára alig működik hazákban termelő üzem, gyár – lényegesen megnövelte a munkanélküliek számát –, ilyen pl. a cukorgyártás (leállt a cukorrépa termelés, mennyi kiesett munkaalkalom), a textilipar (hozzá való alapanyag termelése), a kohászat stb.! Viszont ha egy magánkézben lévő, nagy hasznot hozó – de nem csak a profitra hajtó –, rendesen adózó cég működik, annak nagy megbecsülésben kell, hogy része legyen, alkotmányosan is biztosítani kell a magántulajdonához való jogot, melyet semmi módon nem sérthetnek meg! Azt kell kivásárolni – kevés vagy normális összegért, de semmiképpen sem áron felül –, aki munkahelyeket szüntet meg, hazánk piaci lehetőségeit rontja, vagy túlzott profit érdekében – amit még ki is visz hazánkból – ázsiai bérekkel és körülményekkel alkalmazza a dolgozóit, és csak kirabolja az országot. Olyan rendeleteket, törvényeket kell hozni, hogy minden vállalkozó előre, kiszámíthatóan, törvényileg igazolt módón tudja a jogait, az ország elvárásait, támogatási rendszerét, és ő maga is betartsa a törvényeket, és megszegése esetén rögzítve láthassa a retorziókat. Tiszta lapot kell teremteni. A mi programunkban is benne van a deprivatizáció, de nem így, hanem a leírtak szerint!

Vargáné Pável Márta, az AQP elnöke 2013. 09. 28.