Pár gondolat ehhez az új elnökséghez [Forrás] „A republikánus jelölt ugyanis szembe ment mindennel, ami a hagyományos politikában szokás, sorra döntötte le a politikai kommunikációs tabukat, ezzel az amerikai állampolgárok egy részének csalódottságát kihasználva sikerült meglovagolnia az egész nyugati világban érezhető politikai irányváltás szelét.” Mit mondhatunk ehhez azon kívül, hogy ÜGYES? Érdekes az, ami még a cikkben van: „Most azonban egyre több jel utal arra, hogy mintha kicserélték volna az elmúlt két napban. … Először ott volt a győzelmi beszéde, amelyet azzal kezdte, hogy gratulált Clintonnak…, és eltűnt a honlapról nemcsak a muszlimok amerikai beutazásának tiltásáról szóló link, hanem az is, amelyik a párizsi klímaegyezmény felmondását ígérte.” Szelídülünk? Igen. De meddig? A nép, aki talán hitte, hogy az eddigi langyos dolgok után valamilyen erővel fellépő változások történnek majd, mit fog szólni, ha kiderül, mégsem annyira, vagy sehogy sem változik meg az életük. Jó lesz-e ez nekünk, magyaroknak? Erre nagyon nehéz lenne most választ adni. Valószínűleg jobb, mint H. Clinton-né lett volna, de ne legyünk naivak. Tegyük fel a józan kérdést: ki vezeti az USA-t, az elnök, vagy valójában a láthatatlan háttérhatalmak? Az utóbbira szavaznék. Akkor ez is egy játszma volt? Vagy Ő valójában az a szólótáncos vagány férfi, akinek láttatta magát, és az is marad, vagy már beindul a megszelídítési akció, hogy azt tegye, amit a háttérhatalom akar. Ez is lehet, nagyon is lehet. Az újságírók felfújták – mint mindent – mintha valami óriás dolog történt volna. Pedig – félek tőle, hogy – csak annyi történt, hogy a neve más lett az elnöknek. Ugyanis ha nem teszi azt, amit „tennie kell”, amit elvárnak tőle, könnyen úgy járhat, mint sok más elődje, akik nem természetes úton szakították meg az elnökségüket. De mi szurkolunk D. Trumpnak. Hajrá, reméljük a váltás, az újat akarása sikerül. Reméljük, de hogy hisszük-e, az más lapra tartozik... Vargáné Pável Márta, az AQP elnöke 2016.11.11.