- Pável Márta - A világ népessége mára több, mint 7 milliárd fő, és ez a szám csak nőni fog, ha valami katasztrófa meg nem akasztja. Tegnap kaptam egy iszonyatos levelet, az országunk egyik szegény sorú szegletéből; rettenetes történet, gyilkosság volt az, amiről beszámolt.[1] Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy leírom azt, amit két évtizede vallok és tanítom is, hátha ez is segítség lesz a népnek. Kérek mindenkit, olvassa el értelmesen, józanul, de farizeusi szemforgatás nélkül, és próbálja megérteni az alábbi gondolataimat. Hazudni, valótlant állítani nem fogok, de amit mondok, más lesz mint, ami a megszokott! Tudom, most majd sok ájtatos hívő az öklét rázza. Tegye[2], de akkor azt is tudja, hogy jelét adta annak: nem ismeri az Újszövetség tartalmát.[3] Én is azt kérem, amit Szent Pál: _{1 Kor 14,20} „Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, legyetek inkább a gonoszságban gyermekek; értelem dolgában viszont legyetek érettek.” [4] Értelem kell ide, és most ezt szeretném felhasználni, hogy elmondjam, sok minden torz, amit jónak képzelnek. Amit itt leírok, minden népre, minden országra érvényes.[5] Nézzük meg, mi van Indiában, Kínában, Afrikában vagy bárhol a nálunk szegényebb részein a Földnek. A gyermeknemzéshez felelősség is kellene, hogy járuljon. Ha életet adtam annak, akiben Isten lelke van, akkor maximálisan mindent meg kell tennem érte.[6] Ha előre látom, hogy nem tudok – még ha szegényes is, nem baj..., de - emberi körülményeket biztosítani a számára, akkor meg kell tartóztatni magamat. A legkönnyebben a nemzés megy, de minden utána való már nagy felelősség, sokszor könnyek is. Nem lehet a megfogamzott gyermeket elpusztítani, de hogy meg se foganjon, ahhoz rengeteg módszer van, amit be kellene iktatni az életünkbe. Félreértés ne essék, nem vagyok az EUGENIKA híve, sem segítője. De a józan középút kell. Hallani különböző véleményeket, akik elég drasztikusan – nekem - sokszor sátáni ötletekkel is el akarnák pusztítani a föld népességét.[7] Ezt nem lehet! Ez tilos! De az kötelességünk, hogy (ön)szabályozzuk az emberiség szaporodását, mert a föld véges (minden fajnál működnek a túlszaporodást szabályzó körülmények, pl.: ragadozók, járványok, éhhalál). Ésszel kellene tenni, és nem kellene megvárni, míg óriási járványok vagy éhséglázadások stb. pusztítják ki a túlnépesedett világot. Még mielőtt valaki "nácizni" kezdene, elmondom, én annyira szeretem az élőlényeket, az embert is, hogy ha macskámról tudnám, hogy nem tudom a 7 kiscicát etetni, akkor nem tenném lehetővé, hogy szüljön. Mert van bennem felelősség és szeretet. Az emberben is kell, hogy legyen, ezért is ember, és ezt nevezzük családtervezésnek;[8] mennyi időm, erőm, munkám, tehetségem van ahhoz, hogy emberi körülmények között felneveljem az utódomat, és számuk annyi lenne, amennyit elbírok. Ez nekem a józan, emberi gondolkodás. Az nem lehet cél, hogy ha nyilvánvaló, hogy még egy szájjal több fog éhezni, akkor valaki felelőtlenül viselkedve egy új éhezőt a világba hívjon! Az is felelőtlen – szerintem –, aki erre biztat! Miért kínozzuk a gyerekeket? Miért nem adunk nekik valós életet biztosító lehetőségeket. Mert nincs kötelességérzet és felelősségtudat. Menjünk vissza a Bibliához. Ma reggel keresővel direkt megnéztem - hogy ne tévedjek, ellenőriztem - az Újszövetségben egyszer sem (!) szerepel, hogy szaporodjatok, az sem hogy sokasodjatok. Jézus Krisztus mondandója nem ez volt, messze nem erről szólt![9] A gyermek szót is beütöttem a keresőbe, kb. 150-szer szerepelt az Újszövetségben, de ebből a találatok mintegy fele Jézus gyermekségének történetéhez kapcsolódott, egy része a mi emberi megszólításunk formája volt, a maradék pedig, arra vonatkozott, hogyan kell gyermekeinket gondozni és melyek a közös elvárások. Mi az ájtatos, „keresztényi” szöveget, hogy minél több gyermekünk legyen - mivel Jézus ezt nem mondta (!!!) - nem is valljuk magunkénak! Isten pontosan tudta, mit bír el a Föld és mi, emberek. Ha ezt mondta volna, felelőtlen lenne, de Isten nem az! Csak mi, emberek vagyunk azok, akik elég mélyen fel sem fogják, meg sem értik, mi a megváltás lényege, mit akar az Isten. Mit akar? Mindenkit magánál látni a boldogságában. Üdvözíteni, kimenteni ebből a földi pokolból, ahol mi állítólag jól érezzük magunkat, vagy ezzel hitegetjük a tudatunkat. Isten azt nem akarja, hogy a sok felelőtlenül életre hozott gyermek nyomorogjon, fázzon, éhezzen, majd bűnözzön, a többi embert megölje. Ez Isten elleni bűntett! Ha valaki az ellenkezőjét mondja, szapora gyermekáldást szorgalmaz ott is, ahol éhen halnak, vagy erre noszogat, az menjen oda, - ne magas lovon ülve parádézzon, ami nekem tragikomikusan szánalmas - szálljon le a lóról[10], szálljon ki a Mercedeséből, fogja meg a szegény kis éhező, de általa ájtatosan szorgalmazott gyerek kezét, vigye haza és nevelje fel. Miért szemforgatók, miért nem segítenek, ha ez akkora igazság? Ha nem teszik nekik, akkor meg halálosan felelőtlenek, és ők is részei, felelősei az olyan eseteknek, amikor megölnek egy embert némi májkonzervért (erről korábban már írtam a fentebb hivatkozott levél kapcsán; senki senkit sem ölhet meg semmiért sem) Sajnos idáig jutottunk a farizeusi, liberális szemforgatással. Jézus Krisztusnak a gyermek nagyon fontos, mert belőle még minden jó kihozható lehetne, de nem így, ahogyan ma vannak a dolgok. _{Mt 18,2-7} „Erre Ő odahívott egy kisgyereket, közéjük állította és így szólt: Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be. ... Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék. Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.” A mai világ egyfolytában megbotránkoztatja a kicsiket. Egy tizenéves már lát - az óriási különbségek miatt sokszor gyűlöl is -, látja milyen az élete, és azt is, hogy milyen lehetne. Lázadhat is, miért hívták őt életre, ha tudták, ők is nyomorognak és ő is erre a nyomorra születik. És jogosan lázadni is fog. A tudatában Isten sehol sincs, jobbára nem is nevelik erre a fiatalok nagy többségét - erre már nincs idejük! Cél nincs, nem látnak maguk előtt megvalósított értékeket, kijöhet az ember fonákja, a másik oldal, ami nem nemes, nem emberi. Mindezekért a szülők, a társadalom, a politikai vezetők a hibásak. Eddig engedték süllyedni az emberi nemet a felnövekvő fiatalokat is. Ismétlem, ez világjelenség, még akkor is az, ha különböző térségekben, különböző embercsoportoknál eltérő mértékben jellemző. Lelkiségben maguk körül annyira sok rosszat, sötétet látnak szegény kisgyerekek, hogy lelki tisztaságuk már a szólással, járással együtt dől a porba. Könyörgöm, nézzünk körül, mivé lett az emberiség, mit teszünk a gyermekeinkkel. Jézus Krisztus ezt nem akarta. Jézus Krisztus nem sok bűnözőt, pokolfajzatot akart, hanem tiszta, ránéző, Embereket. A felelőtlen része a világnak csak csavarja minden jó szándékú ember lelkét, akik meg kérdezgetik maguktól, kinek jó ez? Ki bírja azt ki, hogy előtte egy gyermek éhesen kapkodjon a kenyér után. Mit teszünk mi egymással és gyermekeinkkel? Belegondolni is szörnyű. Gyermekeinket magunkhoz kell ölelni, ahogyan Jézus is tette, nevelgetni, Isten felé kell fordítani. _{Mk 9,36-37} „Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.” A befogadás azt is jelenti, hogy abba az életbe vezetem be, amiben én élek, De ha lepra az életem, hova vezetem a gyermeket; a pokolba? _{Mk 10,13-16} „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda. Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.” Mit is kér Isten? Hogy Hozzá vigyük a meglévő gyerekeinket. A helyes, kiegyensúlyozott élet alapja Krisztus. Hogyan lehetne egy gyermek harmonikus, méltóságteljes, akinek lelkében ezt az ágat eleve megölik? Nem azt akarja Jézus, hogy nagyon sok gyerek legyen nélküle, hanem hogy amennyi van, Hozzá vigyük áldásra, adjuk át az Úrnak az igazi életre. El van tévedve a hívő nép egy része is. Hány fiatal lett igazán Isten felé fordítva, úgy igazán, úgy őszintén, úgy hogy üdvözülhessen? Valóban hozzá engedjük a gyerekeinket, példamutatással élünk, vagy csak erőszakkal hittanra járatjuk?[11] Úgy gondolom, még idejében, de az utolsó pillanatban kérem, legyünk felnőttek, felelősen viselkedő Emberek, és éljünk úgy, hogy valóban értékes emberi éltet élhessen mindenki hazánkban, a Földön, a Világegyetemben.