Most, amit legutóbb írtál, arra már készülőben van a cikkem. Az jó, ha ismerjük és ütköztetjük a nézeteinket, s gondolom, mint két hívő ezt békében tehetjük. Nekem, mint az AQP elnökének több szempontot is figyelembe kell vennem. Ezek: a minket alapító Isten szempontjai; egész Magyarország népének biztonsági, megélhetési szempontjai; továbbá a nagyon szegények felzárkóztatási lehetőségei, szempontjai. Ez az utóbbi az, amit Te képviselsz. Röviden: több dolgot is tehetnél ezekért az emberekért, amiben segítenénk. Először is rá kellene venni őket – amíg nem valósíthatjuk meg a programunkat a munkahelyek számának növelésére vonatkozóan, addig is –, hogy a körülöttük lévő földet műveljék meg, a környezetüket alakítsák át igényessé, tisztává. Szerintem mindenki szívesen adna magokat, fákat, meszet, cementet stb. Aztán kérni kellene a körülötted lévőket, feltétlen járassák a gyermekeket iskolába, és amíg ekkora a nyomor és munkanélküliség, addig, egy időre, mérsékeljék a születések számát, mert ez is nehezíti a helyzetet. Mivel a leveled a gyermekszülésekkel kapcsolatban íródott, így innentől csak erre reagálok. Nálam két szempont merül fel van a gyermekszüléssel kapcsolatban. Egyik a gyermek iránti felelősség, a másik a szülés szabadsága (ez emberi jog, velünk jár, erről így nem beszélek). Azt hiszem, ha a cikkeidben tényközlés mellett megoldásokat is kínálnál, az még jobb lenne, nagy segítség lenne, mert Rád hallgatnak. Térjünk vissza az elsőre. Magam nem mertem volna több gyereket vállalni, mert nem az éhezésre, nem a nyomorra, nem a koszra és nem a neveletlenségre termett az ember, hanem méltóságos emberi életre. Ha ezt nem tudom megadni – részemről, lelkiismeretemből adódóan –, akkor csak annyi gyermeket szülök, amennyit/akit méltósággal – Isten lelkének felelős viselkedéssel, hitet adva stb. – el tudok látni. Nekem az, ha valaki nem így teszi legnagyobb fokú szeretetlenség és felelőtlenség. Ide tartozik; ha nincs, és rövid időn belül nem is remélhető rendes/megfelelő lakása, bevétele, tisztességes állása, nem tudja tanítani/taníttatni a gyermekét, nem tud neki szakmát adni, s talán fizikailag rokkant, és majd a gyerekeinek kell eltartani. (Nézd meg, ez van Indiában, Afrikában, és mind éhezik, nyomorog, kinek jó ez?) Nem vagyok sem jobbikos, sem náci, sem a fajelméletek híve, ezt ne gondold, nekem/nekünk minden ember egyenlő, mindenkiben Isten lelke van, éppen ezért mindenkinek válogatás, szemforgatás nélkül segíteni akarunk, de a józan észt, egészséget, a mérték megtartását képviselem és vallom. Az embernek a családtervezés is a feladata és nemcsak szaporodás. Akik ezt tervezés, lehetőségek és képességek eldöntése nélkül teszik, azok megfontolatlanul, felelőtlenül vállalnak gyermekeket – mert ugye joguk van hozzá... –, viszont nem kérdezik meg a többi embert az országban, ebben partner-e, vagy csak a nyakába zúdítják a problémát és a társadalom feleljen, tartsa el! Nos, ez szerinted kinek az érdekét szolgája, ki jön ebből ki jól? Kinek mi innentől a kötelessége? Szerintem társadalomnak az a kötelessége – amit eddig különböző liberális, szemfogató érdekek miatt nem tett meg –, hogy elmondja, mi a felelős viselkedés, meddig lehet elmenni, mettől lesznek olyan bajok, amik már vannak. Mi ennek az országunkat megmentő, józan gondolkodásnak a szószólói vagyunk, annak, hogy mit lehet tenni. Rá kell nevelni az embereket – mert ugye aranyos, meg nemes dolog a gyermekvállalás, de csak, ha nem kínra hozzuk az életre –, hogy csak annyi gyermeket vállaljon valaki, amennyit el tud tartani. (Két kezemmel nem tudok elvinni egy szekér szénát, mert széthullik, így van ez mindennel!) Társadalomnak sem lesz annyi – főleg ezekben a szűkös időkben –, amiből adjon azoknak, akik gondolkodás, felelősségérzet nélkül csak vannak, nem tesznek semmit a saját érdekükben (nem teszik rendbe a házuk környékét, nem nézik, hogy dolgozzanak a földjeiken azért, hogy megteremtett termékeikkel enyhítsenek bajainkon stb. Szabad, de jól fel nem fogott akaratukból teszik. Ezeket az embereket nevelni kell, és fel kell őket világosítani, hogy csak addig lehet nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. Be kell mindenkivel láttatni, hogy csodára senki se várjon – mint ahogyan a válaszleveledben utaltál rá, mint legfőbb ellenérvre, hogy van csoda is... –, ez ilyen esetben egy nagy tévedés! (Megvallom, ezekből a levelezésekből sokat tanulok, mert ilyen elképesztő felfogásokra/dolgokra még álmomban sem gondolnék...!) A csoda akkor történik, amikor Isten akarja, és ez nagyon ritkán van. A csoda nem a magunk elhagyását, tettrekészség hiányát hivatott pótolni, hanem Isten kegyelme, egyéni vagy kollektív, súlyos mondandót hordozó, nevelési, megdöbbentési stb. céljai miatt következik be. Ha erre a csodára vártok – és nem azt teszitek, amit a levelem elején kértem – ki fog pusztulni Magyarország szegényebb rétege. Én ezt nem szorgalmaznám, ez nem megoldás. Értsétek meg, a földön tenni kell, a sült galamb nem repkedő fajta! Aki azt szorgalmazza, vagy csak arra biztatja országunk szegényeit, hogy csak várják tétlenül a csodát, hogy majd kívülről jön a segítség, az az ellenségük, az, aki akarja halasztani az ország lakosságát. Észvesztő, itt súlyos tévedések vannak. Isten van, csoda is van, de nem ott szokott általában csoda lenni, ahol nem tesznek semmit. Nagyon jó a szerzetes jelszava; ora et labora (imádkozzál és dolgozzál) Normális, realitással rendelkező, alázatos, igazi emberi öntudatot kellene visszaadni a szegényebb rétegeknek is. El kellene mondani mindenkinek, mi az, amitől emberhez nem méltó lesz az életük – persze, ha engedik, ha meghallgatnak, ha nem fognak kapát, kaszát ellened, mert nem azt hallják, ami nekik tetszik! Itt most nemcsak a túl sok minimálisan sem ellátott gyerekről(!)van szó hanem, mindenről együtt: pl. tanulási akarat hiánya, szakma meg nem szerzése, munkahelyek hiánya (ennek okai...), rossz példamutatás/-követés, kommunikáció hiánya stb. Így igénytelen életük lesz. Ha így reagálnának (és erre sajnos példa van) a tények felmutatására, akkor nem lesz, aki odamenjen! Mi sem vállalnánk, mert az AQP-ben a béke, a meggyőzés hívei vagyunk, nem a fenyegetőzésé és az agresszióé! Ha megfelelő körülmények között és lelkiséggel vállalja valaki a gyerekét, akkor viszont ez a gyermek senkit sem fog megölni, sem kirabolni, sem céltalanul lődörögni az utcán! A dolgoknak két vége van. Felelősség és magam sajnáltatása, tehetetlenség. Azt gondolom, ebben az országban csakis úgy lesz rend, ha mindenki felelősen gondolkodik mindenben; adófizetést, munkakedvet, becsületet, és a népességet illetőleg. Az életminőség csak így javulhat, összefogva, kollektív akarattal, ez alól SENKI sem lehet kivétel! Az AQP szorgalmasan, Istenre nézve, keresi és meg is találta a megoldásokat. És ha valaki megoldást ad – nem pénzt, nem halat, hanem halászni tanít –, arra nem az öklünket kell rázni, fenyegetően közeledni, hanem magunkba nézni, s elfogadni, hátha itt van az igazság. Gondolkozni tudni kell (kérem, te is segíts nekik) – nem szabad magukat továbbra is megtéveszteni engedni –, ha az eddigi megoldások sehova se vittek, akkor világos, hogy azok rosszak! Ez új, amit mi kínálunk, bár néha fájni fog, de tenni kell. Mi nem engedhetünk a programunkból, mert ez csak egyben működik, külön nem! Így, ha nem kell, hát nem kell. Mi szóltunk, bennünket Isten megtart, a többi szabad akaratából hárította el a segítő kezet, akaratot, csakis az övék a felelősség. Az nem megoldás – amit előzőleg írtál –, hogy rendszeresen menjen a kamion étellel. Nem lenne jó, mert a további bajoknak, felelőtlen, meggondolatlan viselkedésnek a melegágyát vetné meg. Az AQP szerint; munkára van szükség, szakmát adunk és emberi lehetőségeket. Aki viszont ezt nem akarja, nem akar ebben részt venni, megújítani az ország életét, az semmit sem fog kapni. Gyengekezű politika, mint a gyengekezű nevelés is csak a tragédiába vezethet. (Magam 24. éve így tanítok, így meg kell nézni az AQUILA tagokat, hogy mi a kemény, Istenre néző, következetes nevelés eredménye; szilárd lelkű, Istennel élő, hazugságmentes, becsületes emberek, akik pontosan ismerik a magas emberi normákat; tudják, mit lehet megtenni, és mit nem! Céljainkat illetőleg senkivel sem alkuszunk meg.) Nos, ez másik oldal, az AQP oldala. Megoldás; munka kell, tenni akarás, jóindulat egymás iránt, felvilágosítás, meggyőzés, az erőink és a lehetőségek stb. felméréséről. Erőszakkal semmit sem szabad és nem is lehet tenni, ezt tilos. Viszont az igazságot – ahogyan mi látjuk – elmondani, élő példákat hozni, azt lehet, sőt kell is. Aki hallgat, az is cinkos a bajban! Így nem vállalhatom/vállalhatjuk fel, amint a leveledből kitűnt, hogy mindenki hibás, csak a nyomorban élők nem. Ez nem igaz! A dolgok sokrétűek és összetettek. Mindenki tehet a maga sorsáról, vagy így, vagy úgy, de tehet! IGAZ, ha már ilyen rettenetes a helyzet, segíteni kell, de nekik is nagyon kell akarni, intenzíven mindenféle munkát megragadni, dolgozni kell, hogy sikerüljön. Nos, ezt így látom/látjuk, de szívesen vitatkozom, ha TE másként véled, így várom az ellenérveket. Istenre ne hivatkozz az ellenérvekben, mert Jézus Krisztus sehol sem mondta az Újszövetségben, hogy szaporodjatok és sokasodjatok, azt sem kérte, hogy szaporodjuk úgy túl a földet, hogy ne tudjunk megélni rajta, teljesen más volt a célja, amiért jött. Kellemes Húsvétot! Szia Márta ----------------------------------------------- Részletek a levélből, amire a fentebbi válasz született ....., 2012. február 3-4. XY: -Nem kapunk lakásfenntartási támogatást, mivel nincs helyrajzi száma a lakásnak. A lakás a nagybátyámé, szívességből lakunk itt. Tizenkétezer lenne kiváltani a helyrajzi számot a földhivatalból. Sajnos a férjemet és a fiamat elkapták falopáson, kétszer negyvenkétezer forintot kell kifizetni vagy ledolgozni közmunkásként, de az önkormányzat nem tud adni közmunkát. -Ózdon nem lehetne ledolgozni? -Nem, mert oda nincsenek bejelentve. -Hányan vagytok egy családban? -Én, a két kiskorú lányom, az élettársam, a húszéves fiam és a családja: élettársa és két gyermeke. -Te kapsz valamilyen ellátást? -Nem, elvették a segélyt, mert nem tudtam bedolgozni a harminc napot, nem volt rá lehetőség az önkormányzatnál. Nyáron idénymunkás voltam az Alföldön, almát, barackot szedek. Sajnos az önkormányzat nem ad munkát, pedig van olyan ember, aki húsz éve dolgozik, magyar - a polgármester jó ismerősei dolgoznak. .... -A védőnő, Y. néni kényszeríteni akarta a menyemet, hogy nyolcezerért vegye meg a spirált. Megtiltsa, hogy a menyem több gyereket szüljön? Van, akinek azt mondta, hogy vetesse el a gyereket, ne tartsa meg. Ezt tanácsolta a testvéremnek, X.nak is. 2000-ben, amikor a .... kórházban szültem a lányomat, megkérdezte az orvos, hogy kell-e még gyerek nekem. Azt, mondtam, egyelőre nem, de majd később igen. Erre ő belém nyúlt, nagyon fájt, és azóta nem estem teherbe. -Ki volt ez az orvos? -A nevére nem emlékszem, fekete, vékony testalkatú volt. De doktor. emlékszem, a..z kétszer is azt mondta nekem, hogy macskát fogok szülni, nem gyereket. Amikor '96-ban szültem a másik lányomat, egy külföldi orvosnál, ... vagy ehhez hasonló neve volt, akkor azt mondta nekem, most felvágunk, akár a disznót. Ugyanis császármetszést kellett alkalmazni. Nem várta meg, amíg az érzéstelenítés hat, gerincérzéstelenítést nem is adott, úgyhogy éreztem, amikor felvágta a hasamat. Aztán mikor meglett a kislányom, mivel nagy haja volt, azt mondta, hogy itt van a kis Bodri kutya. Nyolc hónapra született 1 kiló 40-nel, de én ezt nem tudtam, mert nyolc napon keresztül nem tájékoztattak, hol van a kislányom, elvitték egy másik kórházba, de ezt nem mondták meg nekem. Úgyhogy nem tudtam róla semmit. Aztán mikor hazajöttem, szétszakadt a hasamon a varrat, be volt gyulladva, úgy engedtek haza. Itthon kamillával kezeltük, úgy gyógyultam meg. A védőnő egy másik ismerősömre is rákényszerítette, hogy felvegye a spirált. A védőnő még arra is kényszerít, hogy a családi pótlékból Ergót vegyünk, pedig nem vagyunk tetvesek. Egyébként is hatástalan, a másik tetűirtószerből egy kis üveg ötezer forint. ... -A nagyobb fiamat, Csabát az óvodából az gyógypedagógiai iskolába irányították, pedig nem volt indokolt, értelmes gyerek volt, nem selypített, és már az óvodában leírta a nevét. Érdekes, hogy az óvodában hat cigánygyerek volt, a többi magyar, és mind a hat cigánygyerek ott kezdte. .... .. A testvérem elég sok helyre jár, és látta, hogy nagyon nagy a szegénység, különösen most, januárban, nagyon sok faluban éheztek, kenyér se volt, például B., S., S.. Még mi sem voltunk soha így, hogy januárban kilenc napig nem ettem, a gyomrom lezsibbadt. A szegényeket így akarják megölni. A testvérem anyósát nem engedik bejelentkezni..., pedig négyen laknak egy két nagyszobás, fürdőszobás házban. Az unokámat műteni fogják, és nagyon drága a fuvar ...ra. A falugondnoki kocsit a magyaroknak odaadják, de a cigányoknak egyáltalán nem. Pedig az mindenkinek járna, aki rá van szorulva. Az élettársam utoljára 2010-ben dolgozott az önkormányzatnál, pedig vannak, akik állandóan dolgoznak. Az önkormányzat kapott valahonnan ruhákat, és a jobbakat elvitték a Vöröskeresztnek, és a rosszabbakat, amik szinte használhatatlanok, azt odaadták a cigányoknak. Ebben a faluban nem volt kisállat- és vetőmagosztás. ... A sógornőm testvére, X. fogyatékos, kiemelt családi pótlékot kap, kezét és lábát nehezen tudja mozgatni, húzza maga után. Az arca is eldeformálódott. A lába nagyon meg van dagadva, vérrög van benne, a hasa is fáj, nem tud aludni a fájdalomtól. A sógornőm bevitette a kórházba, de onnan hazaküldték. A sógornőm elvitte a körzeti orvoshoz, ... aki azt mondta, hogy kivizsgálásra vigye el, de nem adott semmilyen beutalót, és nem írt fel semmilyen gyógyszert.