- Pável Márta -

Egy bonyolult korszakban élünk, mely sok csalódást, reménytelenséget, bizalmatlanságot okoz. Ugyanakkor azok az emberek, akik megtéveszthetőek, a farizeusi lelkületűek, a józan gondolkodásra képtelenek még mindig csatasorban vannak, és dönteni fognak azok kárára is, akik nagyon is jól tudják, ez így nem mehet tovább. Megosztottság, megtévesztés, a szellem ködben tartása mára jellemző jelenség lett.

        Amit most megtudunk minden eddigi párt tetteiről, a végtelen korrupciós jelenségekről az országot járva – megjegyzem eddig sem voltunk naivak, és fejünket porba dugóak –, az végtelenül elkeserítő és megdöbbentő. Sokkal nagyobb a baj, mint valaha is gondoltuk volna. Pl. még egy falu 6 képviselője közül is 5 korrupt, és ha netán becsületes lenne a polgármester, akkor is megfojtanák a szavazataikkal, ezért az ezt belátó ember sokszor nem is jelölteti magát.

Csak pár példa: megtudtam, hogy egy sima falusi, mezei képviselő hetente 2500 Ft-ért már korrumpálható, ezzel havi 100 000 Ft kárt okoz az önkormányzatnak. (Ezeknek fizette ki az állam az adósságát? Minek? Miért?) Vagy csak az kaphat kereskedésre jogot egy falu rendezvényén, aki „letejel” az illetékes képviselőnek, aki nem teszi, az nem árulhat. Megtudtam egy őstermelőtől a városi piacon, hogy állami szinten olyan büntetéseket szabnak ki rájuk havonta (minden lehetőséget megragadva 30-40000 Ft-ot szivornyáznak el tőlük, ez faluprogram????), hogy nem tudja olcsóbban adni a barackját, mert valamiből be kell hozni a büntetést.

Mikor bemutattam a pártunkat, akkor szinte népgyűlés alakult ki, és mindenki kiabálta, milyen visszaélés történt vele. Ez rettenetes, hogy lehet ezt egy uralmon lévő pártnak (vagy bárkinek) megengedni?[1] Ilyen és ettől sokkal nagyobb mértékű csalás, megvesztegetés rengeteg van. Ebben az országban rendet kellene tenni az erkölcsiségben, a becsületbeli ügyekben, az egymás iránti szeretetben. Ezek, az alapbajokat megoldó tényezők, a most egymással aktívan vetélkedő pénzes pártok programjában nem is szerepelnek – ha van egyáltalán programjuk...! Most is az a lényeg, ki jusson hatalomra, ki ne kormányozzon továbbra se jól. Szinte alig számít valakinek, hogy ebből tragédia származik, az emóció áll az első helyen, és ezzel a megbízhatatlanság is, ugyanis arra szavaznak az emberek, aki jobban harsog, aki nagyobbakat mond. Ez borzasztó, és kiábrándító.

Felmerül a kérdés, meg lehet-e menteni a nép egy részét önmagától, attól a sok mocsoktól, ami elöntötte az országot. Ha nem Isten akarná, hogy rendet tegyünk, hogy újra élhető legyen az ország...., ha nem tudnám, hogy Isten velünk van ebben a feladatban, megvallom, megfordulna a fejemben, hogy fel kellene adni, mert ez egy kamikaze akció. Akkora a sötétség, hogy az elképzelhetetlen.

Az is elkeserítő (úgy érzem), hogy jelenleg szinte közénk van dobva a gyeplő. Baloldali, liberális gondolkodás szóba sem jöhet, de azok sem, akik királyságot akarnak, vagy elmerültek a koronában – mintha az nem Isten miatt lenne... –, vagy akik csak gyűlölködnek, hol az egyik nép ellen, hol egy másik ellen. Hiába vagyunk katolikusok, nem az Egyház alapította az AQP-t, így nem is fognak támogatni, hiába tettük isteni akartból. Nem számíthatunk az ezoterikusakra stb. sem, nekik is sok ez, amit mi vallunk. Nem lehet célunk olyan emberek gyűjtése sem, akik nem igazi Krisztus-követők, hanem áskálódnak a Krisztus alapította kereszténység ellen, de azoké sem, akik farizeusi módon bármilyen földi hatalomtól elájulva gondolkodás nélkül mindent elhisznek, mert azt ennek és ennek a hatalomnak a képviselője mondta.

Így alig marad valaki, aki mellénk állhatna. (És ez nem válogatás, hanem az egyenes derék.) Mi soha nem lehetünk egyik párthoz sem hasonló, csak olyan, amire majd a nép felnéz. De hogyan lehet megváltoztatni a szemléletet? Amit jól esne megtenni egyszerre, egy húzással. Ez azonban nem megy, idő kell (de van-e elég a pusztulásig?), meg türelem, és a siker az emberi szabad akarat miatt nincs garantálva. Isten adja a lehetőségeket, a kegyelmeket, és ezt folyamatosan meg is lehetne ragadni, de nem lehet rá senkit sem kötelezni. Ez olyan, mint a Jónás könyve, üzenet van, de elfogadás nincs. Viszont mi nem menekülhetünk a feladat elől (Jónás sem úszta meg...), még ha – ki tudja meddig – nem is jut el a szívekhez, az agyakhoz a programunkban leírt megmentő üzenet.

Akkor kik a mi segítőink? Jelenleg nem tolonganak. Igaz, találtunk pár tisztességes, okos, tanult embert – viszont úgy el vannak bújva, mint a nemes szarvasgomba az avarban –, de annyi sötétség ellen pár ember elégséges-e?[2] Ugyanakkor a megkérdezettek kb. fele őszintén megmondta, egyet ért velünk, Ő is így gondolkodik, de ki akarja-e magát nyíratni azzal, hogy nyilvánosan mellénk áll? Nos, a mai, nagy liberális demokrácia ilyen! Aki nem velük van, azt ki kell nyírni, állása sem lesz, megbízatása sem stb. Ez eléggé elkeserítő, mert aki tisztességes, annyira megcsömörlött, vagy fél, hogy visszavonult. Pedig ezeket az embereket kell megtalálnunk és felráznunk. Remélem, Isten segítségével sikerülhet.

Nagy kérdés, hogy az ország lakossága mennyire lát tisztán, mennyire vívódik a sorsa felett, vagy már apátiába süllyedve maga elé bámulva nézi, hogy teszik végleg tönkre az emberi és nem rabszolgaságra szánt világot. Nagy és félő kérdés, mikor szakad el a birkaság kötele, mikor támad fel a nép haragja? Vagy – azt hiszik – már annyira megnyomorított a nép, hogy ehhez sincs ereje? Nem kellene megvárni a népharagot, segíteni kellene, és a rablók, a hatalmukkal visszaélők helyzetét a legkeményebben le kellene szabályozni, elég volt, eddig és ne tovább. Ne menjen mindenütt az egyre gátlástalanabb megvesztegetés, a haveroknak osztogatás. És ez nem csak most van, mióta az eszemet tudom, mindig is így ment! Legyen ennek vége.

Van elég baj a világban, nem kellene ezt a helyzetet az ország szétrablásával fokozni. Vannak, akik kifelé viszik a javakat az országból, és vannak, akik itt gyűjtögetik a becstelen módon szerzett jövedelmüket. Egy a lényeg, ahhoz ne kerüljön vissza, aki adózik – ha adózik... – . Mióta élek, csak az esztelenséget, a kizsákmányolást, a gőgöt, és a buták, a hozzá nem értők uralmát látom. Szakértő kormány kell, annyi politikai befolyással, amennyi a jó célok érdekében szükséges.

Miért adózna jókedvvel a magyar nép,

- ha az egészségügy rettenetes helyzetben van, egyre kevesebb hozzáértő orvos, szakember van itthon?

- ha az oktatás olyan, hogy a fiatalok szellemi szintje mélyen a kívánt szint alatt van, és nincs semmiféle egészséges életcéljuk, csak a számítógépeket nyomogatják?

- ha állandóan azzal stresszezik az időseket, hogy nem lesz nyugdíjuk, vagy nagy kegy lesz, ha megkapják?

- ha világosan látszik, hogy a sok befizetés nagy része a korruptak zsebében landol, vagy olyan esztelenül költik el (sokszor hirtelen ötletezéssel), hogy egy józan háziasszony is jobban megoldaná azt?

- ha olyan képzetlen, buta pártkatonák ülnek jelentős, felelős pozíciókban, hogy ügyvédek, külsős szakemberek nélkül levelet sem tudnak megfogalmazni, írni, nem is látják át a célt annál az ügynél, amelyben ők a döntéshozók. (Pl. vízügyben döntők közül, sokan a vízhez sem találnának ki.)

Hová jutottunk?! Emberek, honfitársaim meddig akarják még ezt támogatni?

Kérem, könyörgöm, most az egyszer megfontoltan, jól kellene dönteni. Nem azt mondom, hogy csak ránk – de részben azt is, hogy javító ötleteinket, hatásunkat érvényesítni tudjuk... –, hanem olyan pártokra kell szavazni, akik nem károsak – végig kell nézni, azok voltak-e –, hogy együtt tudjanak és akarjanak (ez nagyon fontos!) dolgozni az ország és ne a maguk érdekében.