Vargáné Pável Márta 2014.11.10. Ha a történelmünket kritikusan nézzük, az utóbbi 1000 évben kibontakozhat előttünk az a tragikus viselkedés, amikor a magyarok vezetése – mintha nem bízott volna magában, és – mindig valahova tartozni akart. Mindig a valahova való kötődésünk vesztünkre lett. Előbb-utóbb kiderült, mi húztuk a rövidebbet, mindig a vesztes oldalán álltunk/kerültünk és így vesztettük el országunk területének jelentős részét is. Fel kellene ébredni a magyarnak és rájönni, hogy okos, kedves, bölcs politikával (ez persze hol van…) meg lehetne maradni önállónak is, és minden ország felé egy nyugalmas (vonzó) pontnak. Igaz, ehhez nem kellenének csak az önérdekeket érvényesíteni kívánó pártok, de sajnos nem lehet kiiktatni sem őket, mert „demokrácia” van, mégis, az lenne az ideális, ha a sok párt nem mást, csakis kizárólag az emberek, a humánus, az igaz értéket nézné, ahogyan mi, az AQUILA Párt tesszük. Mi, ha lehetséges lesz – a programunk megvalósításán kívül ebben is – maximálisan az alábbiak szerint cselekednénk, másképpen nem is lehet. Láthatóan mennek a vádaskodások a pártok között – és sokszor nem ok nélkül, mert a korrupció az országban szinte dübörög – egyik erre húz, a másik arra, és közös nevezőre az országunk érdekében még véletlenül sem akarnak jutni. Így semmit sem lehet elérni. Biztos, hogy itt főként nem erkölcsi, hazaszereteti indokok vannak, hanem manipulációk, és az, hogy kintről ki fizeti jobban meg az adott harciaskodókat. Ez nekünk hazaárulás, bárki, bármelyik oldalról is teszi. Az AQUILA Párt önállóan működő magyar hazát szeretne, de ehhez nagyon sok tényező kell (pl. egy politikus nem csak megvetés tárgya lehetne – mert már a viselkedésükkel ezt célozták meg –, hanem hazát mentő, önzetlen, gondolkodó, bölcs személy. Lehet, hogy naiv ideológiákat gyártok? De ha soha egyszer sem vázoljuk fel, mi lenne az ideális ország működése, akkor sohasem valósulhat meg). Aszlányi Károly gondolata: „Az a politikus, aki nem vallja be a balsikereit: megtéveszti az utána következőket. Kevés olyan jellemű ember van, aki leleplezi önmagát, hogy mások tisztába jöjjenek a veszéllyel.” Elkeserítő. Kevés olyan jellemű ember van, aki korrekt politikus marad, de meg kell találni őket! Ez azt jelenti, hogy kizárólag hazánk valós érdekei mentén bármelyik partnerrel különböző szerződéseket, szövetségeket kössünk, de ezt csak kizárólag a teljes szuverenitásunk megtartása mellett. Szövetséget, tagságot úgy kell/úgy kellett volna kötni, ami nem sérti az országunk érdekeit. Ha sérti, amint lehetséges, ki kell belőle hátrálni. Minden emberi közös tevékenység jó, ha nem akarnak egymás kizsákmányolására, leépítésére törekedni. Nem engedhetjük meg, hogy bármelyik oldalról beleszólhassanak hazánk belügyeibe, így: adó, iskolarendszer, földgazdálkodás, beruházások stb. Minden, főleg a külföldi beruházást vonzó projekteket, de a többit is nyilvánossá kell tenni; a szempontoknak korrektnek kell lenni és a döntések indoklással együtt nyilvánosság elé kell, hogy kerüljenek. Ezzel megakadályozható a korrupció, a külső-belső vádaskodás stb. A szavazatát adó népnek jár, hogy átlátható lehessen minden, amit az országban tesznek. Nem vezényelheti az országunkat egy külföldi érdekeltség sem, egy külföldi állam sem. Mindenkivel jóba kellene lenni – már amennyire a másiktól lehet…–, de finoman és határozottan meg kell akadályozni, hogy bárki is a belügyeinkbe beleavatkozzon. Ehhez viszont elkerülhetetlen az, hogy első a béke lehessen, és ne érvényesülhessen egy-egy csoport lobbizása külső érdekek mentén. Ha az országban elégedetlenség van, mert hetente népbosszantó, meggondolatlan ötletekkel sokkolják az embereket, akkor a kormány maga alá ás, mert a külföld sok (jogos) alkalmat találhat a bujtogatásra is. Viszonylag elégedett ország lakóit senki sem tudja az utcára vezényelni (talán pár ezret, de) több tízezret biztos NEM! Ehhez – szerintem – egy egyfajta bénaság kell, hogy ennyire törésre vigyék a dolgot, mint pl. az internetadóval. Arra mindig számítani kell minden vezetésnek, hogy lesznek belső és külső ellenzők, ellenségek, de a szelet átgondolt döntésekkel – nem hebehurgyán, ahogyan most megy – ki lehet fogni az ellenséges vitorlákból. Nehéz dolog a politika, és ha a vezetés nem társul megfelelő bölcsességgel, előre gondolkodással stb., akkor szinte lehetetlen jól tenni. Kornis Mihály: „Erkölcsi és szellemi nagyságok helyett címlapsztárok, szappanmárkák vesznek körül bennünket. Az aki kapja, marja szellemisége dívik. Honnan is tudná a legtöbb ember, mi a különbség szeretet, szerelem és vágy között, ha a közvéleményben még a vezető tekintély és a politikus fogalma közötti különbség is tisztázatlan.” Hazánk érdeke az ezeken való elgondolkodás, és törekvés a fentiek betartására.