Gondolkodjunk együtt: Gondolataimat most ebben a cikkben nem az állítólagos, "fogadjunk be mindenkit" szeretet, hanem a racionális gondolkodás vezényli. Ha az előbbi tenné, más lenne, mert internacionalista volna, de nem biztos, hogy hosszútávon bárkinek is jó lenne… Nagy kérdésnek tűnik előttem, hogy mi van, ha a bevándorló nem mohamedán, hanem valamelyik keresztény felekezethez tartozik, és rövid időn belül ez a helyzet is biztosan előáll. Van-e jogunk vallások szerint megkülönböztetni embereket? Normál szinten – véleményem szerint – nincs. Csak akkor van, ha a saját életünket védjük, mert egy vallás kizárólagosságot követel, rabságba taszít, vagy életünket veszi el. Védekezni van jogunk. Mondhatjuk-e a határon a menekülőknek: ha te keresztény vagy bejöhetsz, ha nem az vagy, nem? Nem beszélve arról, hogy képtelenek lennénk az összes bevándorolni vágyó keresztényt ellátni, befogadni, egyszerűen fizikailag lehetetlen lenne 2-3 millió embert foglalkoztatni, szakképzésben részesíteni, étellel, lakással ellátni stb.. Nagy kérdés az is, igazi keresztény-e (meg az is, aki itt él az mennyire keresztény, mennyire van teljesen a másik/negatív oldalon)? Akkor az is előfordulhat, hogy milliók előtt érdekből divattá lesz a kereszténység - felérhet egy útlevéllel -, közben a bevándorló esetleg lelkileg, hitbelileg az marad ami, és többnyire feltehetően az várható el tőle, ami eddig. Senkit nem lehet megítélni egy órás kihallgatással, mi lakik benne. Tán gonosz, netán józan lennék? Nem tudom. De tényleg, mi a tényállás akkor, ha Afrikából, ami pl. jelentős számú kereszténnyel bír (igaz, sokan sajátságosan értelmezik, de ez nem lehet szempont), de attól még terjed az AIDS, és napi rendszerességgel megerőszakolják a nőket az utcán, mondjuk fiatal férfiak munka, megélhetés miatt megindulnak. Menekülnek, nem bujtogatások hatására, hanem a szárazság, az éhínség elől tódulnak Európa felé. Akkor mit tehetünk? Nem lenne olyan egyértelmű a helyzet a kerítéssel, határaink védelmével. A hazánk földje még a miénk, ha történelmi távlatokban nézzük, mondhatjuk: most a miénk, de iszonyatos nyomás hatására meddig tartható, hogy a miénk, meddig mondhatjuk, főleg ha mi egyre fogyunk, piskótásodunk, virulensségünk, reprodukáló képességünk a zéró felé közelít. Országok pedig keletkeznek, pusztulnak, és a virulensebb szokott győzni. Ha Afrikából tömegesen indulnak el, azoknak sem egységes a vallásuk, lesznek mohamedánok, keresztények és sok más. Ki válogatja ki? Ki lehet-e, ki szabad-e válogatni az embereket? Ha mégis, a menekülők - az életükért menekülők - vallása tegyük fel ugyanaz, de más a kultúrája, a civilizáltsági foka. Nekünk, akik kereszténynek valljuk magunkat Isten kiírta-e az országra, hogy a miénk? Nem mondta-e, hogy legyünk irgalmasok és segítsük az éhezőt, nyomorgót. De, ez is volt az egyik mondandója. Sok kérdés jön elő ennek nyomán is. A hazánkban lévő, mi kultúránkon nevelkedett, vagy ezt nem elfogadott szegényebb rétegeket segítjük, segélyeket kapnak, és az ország egyharmada még mindig nagyon szegény, főleg akik évszázadok óta sem integrálódtak vagy csak részben, ők a romák (cigányok, mindegy minek nevezem, az igazat ne féljünk kimondani, bármilyen liberális szemforgatás is követi). Ha bejönnek az éhség elől menekülők, akik eleve nem akarnak integrálódni, ez látható, akkor a gazdagok kimenekülnek pénzükkel, (ahogy ma is kimentik az adók elől…) a szegények pedig nem adnak vagy nagyon keveset, mert nincs miből, a középrétegnek némi van, de vagy adna, vagy nem. De ha akik jönnek, olyan erőszakosak, mint látjuk, (igaz, ha keresztények, nem biztos, hogy ilyen ideológia mentén gondolkozva azok lennének vagy talán nem ennyire…), szóval erővel el fogják venni (ahogyan ma is láthatjuk, fosztogatják útjuk mentén a lakosságot) ami kell nekik. Harcok, rablások lesznek. Megjegyzem, mindez nem magyar, nem csak európai, hanem világjelenség lesz. Csak logikusan végig kellene gondolni, nagy baj lesz. A politikusok a végsőkig egyre kapzsibbak, és míg tehetik, a saját zsebüket tömik, és nem fogják abbahagyni, mert a mohóság végtelen, áldatlan állapotok lesznek. Kérdés az is, akar-e az a keresztény vallású integrálódni, aki idejön? Akar-e európai lenni vagy nem. A másik kérdés: meg tudja-e tenni, hogy felvegyék ezt az embertelen ritmust. A bejönni szándékozók túlnyomó többsége önkritikát mellőző és abszolút képzetlen ember. Mi ezért az életszínvonalért rabszolga módon, szakadatlan dolgozunk, ők ezt így nem szokták, viszont ebből a még meglévő jólétből, tevés nélkül részesülni akarnak, nem látják be, ennek rögtön vége lesz, összeomlik. Viszont a követelőzés szinte mindegyikben benne van. Napokban láttam egy migránst, aki ki volt akadva: mi az, hogy ők, az afgánok szedjék össze (saját) szemetüket? Én meg azon akadtam ki, hogy ez, hogy lehet kérdés? Akkor voltunk hülyék, mikor bárki is összeszedte helyettük a szemetüket és nem rögtön velük szedették össze, nem vagyunk cselédek. Nos, így jönnek ki a nagy kulturális, erkölcsi és egyéb különbségek: mi az, hogy egyáltalán felmerül a gondolat is bennük, hogy mi szedjük utánuk össze. Ez csak kis dolog, de jellemző, ahogyan az is, hogy egy migráns család – talán Franciaországban – nem fogadott el egy ötszobás kiutalt lakást, mert nagyobbat követelt. Ezek mindennapos dolgok. A mi embereinknek annyi nyugdíj sem jut, hogy megéljenek, a migráns háromszor-négyszer annyit akarna munka nélkül megkapni. Kérdezem, melyik társadalom bírná ezt el? Ja, hogy ott van Soros úr ötlete: vegyünk fel kölcsönöket (gondolom, az ő bandájának a bankjaiktól), adósítsuk el magunkat, ami teljesen és abszolút baromság lenne. Miért nem azt javasolják, most rögtön kollektívan szúrjuk le magunkat. Egyenlő lenne a javaslatukkal. Ha pedig nem adunk a betódulóknak, akkor olyan irgalmatlan feszültség lenne, ami előbb-utóbb harcokat provokálna. Látható volt, hogy ez lesz. Más lehetőség nincs, mint ott helyben kell megoldani a bevándorolni kényszerülők életét. Ez nem új, eddig szinte mindenki, a sekélyesebb gondolkodó is eljut. Csak azt kérdezem, ha ez probléma kb. 50 éve vagy még régebben látszódott, hogy előjön, s míg a nyakunkon nem voltak, senki nem tett semmit, miért nem? Akik kirabolták, megbombázták ezeket az országokat, rögtön miért nem kompenzálták anyagilag, erkölcsileg, hogy ne épüljenek le ilyen mélységig? Igaz, mára már közbeszólt az időjárás változása is, ami vagy ciklikus, vagy mi tehetünk róla, ez még kérdéses. De hogy változik, megszokotthoz képest borul az időjárás, az biztos, így embereknek nem lesz élhető területük. Tehát sokan, ha akarnának, se tudnának otthon maradni, ahol eddig nyomorogva megéltek, viszont az élethez minden embernek joga van. Ez nem függhet semmitől sem, de nem másik ember élete, megélhetése árán. A tenger/óceán által elfoglalt területekről feljebb kellene menniük, persze ha mögöttük nem sivatag van. Rengeteg probléma vár megoldásra. Segíteni rögtön lehetne: Pl. ki kellene kísérletezni, tengervízből olcsón, tömegesen édesvíz előállítását, hogy mindenkinek elérhető legyen. Vagy olyan növényeket telepíteni, ami adott sivatagi, vagy rossz körülmények ellenére is termést, megélhetést adna. Tenni kell. Ahhoz nincs jogunk, hogy karba tett kézzel üljünk és siránkozzunk. Ez a halál lenne. Tenni kell, hogy megmentsük azokat, akik most éhhalál küszöbén vannak, vagy rövidesen lesznek. A magyarok részéről azt látom sürgős tennivalónak, hogy fel kellene tölteni az országunkat (nekünk, előre meghatározott módon, míg nem késő!), tanulni, integrálódni vágyó, fiatal szakemberekkel, akik adott esetben segítik az ország védelmét is. Sok embert kellene behívogatni olyan területekről, ahol csak szenvednek, de keresztények vagy legalábbis rokonszenveznek a keresztény kultúrával. Ilyenek lehetnek a világ más részein élő magyarok. Nyugati országok kb. ilyet képzeltek el, csak a korrektséget teljesen mellőzték. Pl. a mi fizetéseinket művileg alacsonyan tartották, és mivel keresztény kultúrával bírunk, nem vagyunk veszélyesek, így a mi szakembereink kifelé szivattyúzhatóak lehetnek a több bér miatt. De a nyugat pótolni szerette volna a szaporulat és a munkaerő hiányát másként is, ami mára bebizonyosodott, nem megy, így Merkel csak az idő kerekével van most hadba… (állítása szerint, ha visszaforgathatná, másként tenne…) Elképzelése láthatóan kivitelezhetetlen lett! Felelőtlenül felcukkolták, ígérgettek, behívták őket, lásd Merkel, majd akiket kiválogattak, maradhatnak, a többi menjen más országba. Na, így nem lehet, ez nem elfogadható. Nekünk ahhoz már nagyon kevés az idő, hogy szülésekkel növeljük az ország népességét. Javaslatom, ami kb. 2-5 év alatt megvalósulhatna: Ha mi tettünk a jelenlegi életminőségünkért, akkor a menekülni, bevándorolni szándékozók is mutassanak akaratot a tevésre az életükért. Így azokon a területeken ahol várhatóan olyan körülmények lesznek, hogy veszélyeztetett helyek alakulnak ki, ahonnan az elvándorlás várhatóan még nagyobb lesz, kampánnyal, felvilágosító munkával kell elkezdeni a segítséget. Minél előbb és nagy kapacitással toborozzunk, és ezt anyagilag támogassuk, a kivitelezésnél is dolgozzunk. Helyben olyan embereket kell összegyűjteni, akik jogosan el akarnak jönni, viszont a befogadásuk feltétele lenne, hogy ott helyben általunk működtetett, és a mi elvárásainknak megfelelő képzést adó iskola elvégzésére képesek és ezt akarják. Ha a szakképzés elvégzésével egyidejűleg, a magyar nyelvet tanulják, kultúránkat, szokásainkat, történelmünket megismerik, az integrálódási hajlam megvan bennük és sikeres vizsgát tesznek, jöhetnek. Előbb két év próbaidő ideiglenes itt tartózkodással, és ha minden rendben, akkor véglegesíthetőek lennének. Nekem ez korrekt megoldás lenne. Mi is sokat fektetnénk ebbe a projektbe, más országok is megtehetnék ugyanezt. Viszont, ha mégse költözne át az illető, nem baj, de otthonában már sokkal nagyobb eséllyel tudna dolgozni. Ez a javaslatom olyan, mint az ókori romanizálás, csak helyben és megelőző jelleggel. Több megoldási javaslatom a következő cikkemben. Pável Márta 2016.09.22.