Mi, az AQUILA Párt tagjai, Prohászka Ottokár szellemében is élünk. A tőle származó sorok segítik az olvasót, hogy megértse, miért, milyen céllal jött létre a – jelenleg bejegyzés alatt álló – AQUILA Párt. (Az idézett szövegben található kiemelések tőlünk származnak) Iránytű Keresztény nemzeti feltámadás. (1920) Krisztus halálát nem rothadás és bomlás okozta, hanem az erőszak vágott rajta oly gyilkos sebeket, melyeken vére elfolyt s élete elfogyott ; de épen azért sebei is tiszták s nem genyesek, sőt az egyház imája szerint jácinszínűek voltak, oly halvány lilásak, mint az őszi kikerics. Ez a keresztre feszített tisztaság s ez a jácintos sebekkel tetézett test azután feltámadt. Feltámadt, ami sohasem volt rothadt. Ebben is mélységes szimbolizmust látok. Az támad fel, ami nem rothadt, aminek porcikája sem korrupt, aminek sebei is virágosak. S így gondolom el magamnak a magyar feltámadást is. Mi hiszünk a keresztény nemzeti feltámadásban, mi hirdetjük a keresztény kurzust, fennen magasztaljuk az erkölcsi ébredést, a társadalom szanálását, az életenergiák feltámadását ; de mikor ezt tesszük, szemeink előtt lebeg a nagy szimbolikus igazság is, hogy annak, ami rothadt, ami korrupt, ami csak színre keresztény, de tényleg pogány és alávaló, annak a magyar feltámadásban része nem lehet ; s ha e folyamatban, amit keresztény kurzusnak hívunk, ezidőszerint még sok mindenféle szenny és piszok kavarog, hát annak mind az áramban le kell csapódnia, mert nekünk halálos ellentétbe kell állnunk mindazzal, s mindazokkal, kik az erkölcsi mételylyel bármiképen is kapcsolatban állnak. A keresztény kurzus nem lehet szóáradat, mely erkölcsöt s megújhodást s szeretetet hirdet, de azt tényleg sem nem éli, sem nem gyakorolja. A keresztény kurzus nem lehet csak külső szertartásokban való részvétel s a felséges programmnak csak ajkkal való megvallása, hanem annak az egész vonalon a krisztusi törvény uralmának s aszerint való életnek és cselekvésnek kell lennie. Ebből még nincs elég. Ellenben a korrupció, a panamázás, az uzsora, a személyes érdekek hajszolása, a munkanélküli meggazdagodás tébolya, a sápolás, a stréberség még divatban, még, teljes kurzusban van, szemben a tulajdonképeni kurzussal. Úgy látjuk, hogy az egész világ beteg ; betege a materializmusnak s ami azzal jár, a korrupciónak s az élvezetvágynak. A lelkek s a testek paráznasága megmételyezte a közérzést, s nemcsak nálunk, hanem másutt is burjánzik a gaz, s hamu alatt izzik az a tűz, melytől a velők pusztulnak s a csontokból furulyák lesznek. Ezzel a nagy rothadással szemben indítottuk meg mi a keresztény kurzust, vagyis szembeállítottuk a blazirt, a perverz s a vérbajos élettel a keresztény erkölcsöt, mely az Isten kegyelmétől átjárt akaratok energiáit feszíti neki a romlásnak s mely Krisztus evangéliumával akar formálni nemcsak lelkeket, de intézményeket, akar szervezni munkát s társadalmat is. Azt mondják erre a kishitű emberek : de megvan-e ez erkölcsi feltámadásra a feltámadni kész társadalom? Merre, hol van az az új nemzedék, mely a társadalom piszkos hullámaiból kikelve, meg nem viselt hittel s le nem perzselt erkölccsel áll bele a feltámasztás munkájába, s tisztaságával s tisztességével legyőzi a mindenütt csúszó-mászó halált? Hol van az a kompakt, egységes nemzeti képviselet, mely egyszersmind képviselete a feddhetlen erkölcsi integritásnak, a mindenről leszámolni képes s leszámolni tudó felelősségnek, a személyes stréberkedéstől való idegenkedésnek, szóval hol vannak s mennyien vannak azok a férfiak, kik a keresztény kurzusban vallják, hogy «mens conscia resti famae mendacia ridet»? Nem titkoljuk el magunk elől, hogy a rothadás birodalma nagy, s hogy a Grál-lovagok száma nem légió ! Vannak még nagy tömegek, melyek az osztályérdeken kívül mást nem látnak s mást nem szolgálnak, s melyek csakis a kenyérszerzés s a megélhetés ösztöneiből veszik inspirációjukat. Mi közük van ezeknek a keresztény kurzushoz s ahhoz a lelki emelkedettséghez, melyet a keresztény kurzus jelent? Vannak azután nagy tömegek, melyek a hitetlenség blazirtságával nézik a fejleményeket s melyek erkölcsi értékekben sohasem produkáltak semmit, melyek erkölcsi ideálokban nem hisznek s az egész keresztény kurzusban a bukott cégnek csak új név alatt való bejegyzését látják. Mi köze a keresztény kurzushoz annak a világnak, mely gazdagodni akar s milliók s perditák után futkos?! Eziránt teljesen tisztában vagyunk ; de hisz az ilyenektől nemzeti reneszánsz vagy tisztulás vagy megemberelés soha nem is vár s nem is várhat semmit ; s ha köztünk feltámadásról szó esik, ismétlem, hogy az ami rothadt, az fel nem támad, s ne is várjuk, hogy feltámadjon valamikor. Az rothadjon csak tovább, míg el nem enyészik, ugyanakkor azonban a meg nem fertőzött, bár megalázott s elfojtott élet támadjon fel bátran l Ilyen meg nem fertőzött, bár elfojtott s létében veszélyeztetett, de még ki nem pusztult életelem van még sok a magyar népben. Ezt a lelket megőrizte Magyarország agrárius jellege ; ezt megóvta a puszta, a tanya, a falu ; ezt ápolta a keresztény család és templom, ez a két szentély, melyet még el nem árasztott a vándor mocsár. A keresztény népben — bár az most önző és láncol — megvan még a hit, mely a lelki halált legyőzi, megvan az az erkölcs, mely isteni benyúlások által lesz erős. A keresztény öntudatnak megvan még az a tüze, mely a néplélekből kiégeti a mételyt, s mely a társadalmi szervezetekből is ki fogja vetni a mérget ; s akkor azok az ajkak, melyek most kékesek s a láztól cserepesek, szintén hirdetik a nagy programmot ; s azok a lelkek, kik most még határozatlanok, a nagy programmhoz majd nagy tetteket is csatolnak. A spiritus rector e feltámadásában mindenestre kell, hogy oly pártképviselet és pártszervezet legyen — akár egy, akár kettő van belőle — melynek szelleme a hit, az erkölcs, a tisztesség, a tisztaság s a szociális igazság s mely nem tűr meg kebelében senkit, akihez a panamáknak s a korrupciónak még a gyanuja is férkőzhetik. A pártképviseletnek szoros kapcsolatban kell állnia a nagy tömegekkel ; ezeket kell informálnia, irányítania, lélekkel s szellemmel etetnie ; viszont pedig a tömegekből kell merítenie nagy öntudatát, a teendők megérzését s az igények s szükségek élénk tudatát. A pártképviselet árassza ki a tömegekre a lelkesülést, s a tömegek viszont inspirálják akcióra a pártvezetőséget. Ha a pártok ily antiszeptikus tisztaságban s erkölcsi rothadástól menten állnak bele a nemzeti kurzusba, akkor a közös, nagy akarat s az elszánt, bátor tisztesség, — mely legalább is oly bátor legyen, mint a huncutság, — magával fogja ragadni a tartózkodó elemeket is, s nem keresztény kurzust csinál, — ez a szó is tőzsdei árfolyamra s nem örökérvényű elvek s erők életére emlékeztet, — hanem csinál keresztény uralmat s azt állandósítja s biztosítja is. Hát legyünk, akik s ahányan vagyunk ; de esküdjünk fel a zászlóra nemcsak szóval, hanem egyéniségünkkel, tiszta becsületünkkel s Krisztushozi hűségünkkel s a magyar nemzet iránti önzetlen szeretetünkkel ! Necsak valljuk, hogy az erkölcs létfeltételünk, hanem valósítsuk azt meg az élniakarás hajthatatlan elszántságával : akkor mi magunk is egy darab feltámadás vagyunk, s nyomunkban éled majd fel a még nem rothadt, csak alélt nemzeti élet. A túl lehűtött víz néha egy pillanat alatt jéggé fagy — megfordítva, a túl elgyötört életerő s tisztesség egy indításra talpraszökik. E talpraszökés a keresztény nemzeti éledés, mely a rothadással leszámol s az erkölcsi életet diadalmas hatalommá növeli. Alleluja — neki !   2012. 04. 09.