Vargáné Pável Márta 2014.01.03. Jellemző a mai világban ez a nagy szemforgatás: Adjuk oda a választásokra szánt állami támogatás teljes összegét egy szegényeket segítő alapítványnak, vagy ki tudja, hova. Sok mindent elárul ez a „nagy ötlet”.
- Elsőként, ha annyira jól áll választások előtt egy párt, hogy ezt indítványozza, akkor nagyon sok vállalkozó és egyéb ember adott adományt – amiért, ha csak a fele vár viszont szívességet, akkor már nagyon nagy baj van a korrupciómentes államvezetést illetően. Nem is értem, ha annyira nagylelkű Schmuck Andor úr, akkor miért a tisztességes, demokratikus jogok gyakorlásához kapott pénzt akarná felajánlani, ami a korrupciót el nem váró állami segítséget, a tiszta pénzt (!) jelenti, miért nem a saját pártkasszájában levő magánadományozók pénzével teszi ezt? Akkor talán másként gondolnék rá.
- Másrészt nagyon nem szeretjük, ha valaki más dolgaiban, főleg pénzügyi dolgaiban akarna intézkedni. Mi sem osztogatjuk az Ő pénzüket semmiféle hírlapokba szánt feltünősködő ötlettel.
- Harmadrészt pedig nem az a korrekt, hogy az állami támogatást osztogatja szét – azt, ha akarná az állam, maga is megtehetné –, hanem (mint említettem) az, hogy a saját maga pénzével teszi ezt. Azonban – csak úgy halkan, csendesen megjegyzem – ha valaki sok pénzzel jut hatalomra, azt sem fizeti be a költségvetésbe, nem lesz jobb az ország lakosságának, azt a pénzt a maga hatalmának a megtartása érdekében használja fel.
- Végezetül: az AQUILA Párt programja a szegényekért, az igazságos országért van, és ez a program nem halat ad, hanem hosszan tartó létfeltételeket teremtetne a korrekt élethez, munkához, nyugdíjhoz való joghoz stb. Mi igen, kérjük ezt az állami támogatást, ami jelen állami álláspont szerint a 30 fő körüli jelöltünk alapján max. 150 millió forint lehet. Ez a többi pártok pénzéhez viszonyítva ugyan semmi, de nekünk megoldás lenne, hogy hallathassuk a hangunkat, hogy elérjük Önöket, főleg hogy a választásra sincs pénzünk, csak annyi, amennyit a tanári fizetésünkből röplapokra adni tudunk.
- Akik sokszor fordultak meg a damaszkuszi úton, és mindig más álarcban jelennek meg újra és újra, most is logikátlan, megvalósíthatatlan, populista ötleteikkel állnak elő, és eddig sem tettek semmi jót sem, semmi sem javult, csak most másképpen tálalják.
- Akik tevékenysége nyomán nem lett kevesebb munkanélküli, csak azzal, hogy elmentek az országból. Nem lett több munkahely, csak álságos fillérekért való, megalázó közmunka, melyért hosszú sorokat kell állni, míg regisztrálják stb. Nem lett kevesebb éhező gyerek és felnőtt, nem lett egyenlőség sem a nemzetiségek, sem a (rendőri) intézkedések és egyéb eljárások tekintetében. /Sorolhatnám, de ez most nem erről szól./