A manipulációknak amennyire csak bírok, és amennyire képes vagyok felismerni, ellent állok. Mindenütt nyomatja mindenki magát, személyesen, politikai szempontból, gazdaságilag, bárhogy. Nincs már egy perc sem, amikor ne akarná a társadalom valamelyik rétege valamelyik rétegét manipulálni. Soha nem feledem, iskolásként a Patyomkin páncélos megnézése moziban kötelező volt. De nem nekem. Mindig tettem róla, hogy ne nézzem meg (pedig akkor még kiskorú voltam…). Lehet, hogy kár volt, de ahogyan erőszakosan el akarták érni, azzal el is érték, hogy ne lássam. Sok mindennel vagyok így, azóta is. Velem hiába próbálkoztak, soha nem néztem meg, és nem is fogom, amit manipulatívan akarnak. Oka, nem fogok erőszakos/erőszakolt dolgokba belemenni. Nos, nekem feláll a szőr a hátamon, amikor valamit már 5-ször hallok, és minden adón erről beszélnek, ilyen pl. a Saul fia is, meg sok más ebben a témakörben, meg másban is. Például amikor szüntelen nyomatják, mennyire jól élünk. Hát ők biztosan! Vagy vegyem meg a Neogranormont (ami nem is volt rossz), de már juszt se venném meg. Közlöm, hogy én nem hagyom magam, és mindenkit buzdítok, ne hagyja magát manipulálni. Legyen egyénisége, engedje meg magának, hogy Ön döntsön és ne Ön helyett a média. Azt, amikor valami a csapból is folyik, soha nem fogom megnézni, sem megvenni, sem arra szerződést kötni, sem ünnepelni elmenni. Ezzel éppen azt érik el, hogy véletlenül se tegyem! Ilyenek azok a könyvek is, amik ilyen vagy olyan okból nyomatva vannak, mert ilyen vagy olyan érdekcsoport nyomatja, vagy díjat kapott. Nem én adtam a díjat, olvassa, aki adta, vagy akarja, de én nem! Nem kell nekem velük egyet értenem. Lehet, hogy vesztek ezzel, mert lehet, hogy ez ellenállásommal éppen valami jót is kihagyok, de azt hiszem, sokkal többet nyerek (hogy nem bégetek esztelenül egy csoportban), mert átgondolom, elemzem a történéseket, és magam döntök, már amennyire ebben az agyonmanipulált társadalomban ez lehetséges. Ilyenek a reklámok is; ez az életbiztosításos már kifejezetten az agyamra megy. Én szerettem riporterként Sz. Jánost, de ha ma már meglátom, visítok. Nos, ha egy TV csatorna azt akarja, hogy elkapcsoljam, csak meg kell látnom, vagy hallanom ezt a reklámot, és ennyi, máris a másik csatornán vagyok, és aznap vissza sem megyek. Szintén elkapcsolásra kényszerít a Kormány kiemelten – szerintem megmagyarázhatatlanul –, s ok nélkül támogatott kedvenceinek nyomatása akár riportokban, akár filmben való hallása, látása. Rögtön eltüntetésre sarkall, ha meglátom: Adrew Vajna, Soros, Gyurcsány, Juhász Péter, felcsúti dolgok, stadionok és az összes kedvezményezett, mondható a kormány kedvencekről bármit. Például egyik Internetes portálon bármit is nyitok meg, mindig a kormányablak hirdetése jelenik meg. Nos, én ezt ki is töröltem, nem fogom többet megnyitni. Hasonlóan, hiába is hívogatnak, a gyűlöletkeltés miatt nem megyek el szélsőséges előadásokra; akár liberális, vagy szélsőséges jobboldalira, mert mindkettő egyformán taszít. A vallási szektákkal és erőszakos térítésekkel ugyanez a helyzet. Nem értem, sok mindent nem értek. Nem tanul senki a médiában pszichológiát? Hogyan lehetne hatni a médiára, hogy legyenek kicsit az emberi lelket ismerő megközelítésűek, vegyék észre, hogy ami sok, az sok! És hogyan lehetne hatni a társadalomra, hogy kapcsolják el a manipulatív dolgokat? Nem veszik észre a manipulátorok, hogy inkább ellenállást szülnek, mint célt érnek a tevékenységükkel? Pável Márta 2016. 04. 02.